Megvalósulni ... azt szeretnék.

 Na, nem a legújabb szuperklasszikus számról van szó(amúgy még nem is hallottam, csak említették már többen is), hanem drága szobatársamról.

Értemm én, hogy az ablak alatt az én ágyam van és nem akar a dolgaimhoz hozzáérni se (nehogy megyem, több embert agyoncsaptam már, főleg annak fényében, hogy Sz.-val tavaly együtt mostunk, használtuk néha egymás evőeszközeit, vagy ráülzünk a másik ágyára, ha dumáltunk vagy önállóan ki tudta mid a kettőnk nyitni az ablakot, pedig akkor is én laktam alatta...), de baszki, miért olyan nehéz kinyitni az ablakot meg kihúzni a függönyt, ha ő megy el órára később??? 

Baszki és csak szombaton megy haza... Még jó, hogy ma délután is meg holnap egész nap a vásárhelyibe leszek és nem fog szórakoztatni. Tegnap éjjel fél 12kor, mikor már nyakig a paplan alatt voltam mikor elkezdi, hogy láttam a DH jelenlegi "utolsó" elérhető részét? Majd elkezdi ecsetelni, hogy mi volt benne, hogyha netán nem láttam volna, akkor is tudjam... Jeee. És vagy negyed órán keresztül mondta, fel se tűnt neki, hogy csak néhány aham meg ühüm hagyta el a számat, az is félálomban...

Előtte meg fél órát beszélt a fiújával telefonon, de legalábbis olyan stílusban osztotta a srácnak az észt, mintha valami ovissal beszélne. Jajj, de olyan sületlenségeket tud néha mondani, hogy még most is visítani tudnék tőle. Megkérdezte például, hogy a kolis netdíjat nem lehet, hogy a neptunban egy másik menüpont alatt írják ki? -.- Mert ugye mi mindent neptunon keresztül fizetünk be, a befizetések menüpont alatt, értelemszerűen... Nem baszki, a netdíjat a Tantárgyak menüpont alatt listázzák ki... Omg. 

Meg a fiúja most a reptéren fog dolgozni, de előbb a nemzetbiztonságiak kicsit utánanézek a tagnak, merthát mégiscsak ilyen helyen nem dolgozhat akárki. És ő meg úgy mondta ezt nekem, mintha ez a pasijára nézve valami halálos sértés lenne, hogy a körmére néznek, meg hogy kb a reptér hogy képzeli. Ilyen pofátlanságot! Hát... Hogy képzeli ezt a reptér! Hallatlan. -.- 

A múlt hét olyan volt, mint egy mesés álom. Kedden este találkoztunk, ő szerdán elment, mire felkeltem, este már lefeküdtem, mire hazaért, csütörtökün én mentem el korábban és este a barátjánál aludt, pénteken meg mire visszajött a koliba a cuccaiért én léptem le... Szóval csak kemény egy estét kellett vele töltenem. De úgytűnik nem áld meg az ég minden héten ekkora mázlival. Pedig hogy szeretném... 

Amúgy az a kedvencem, mikor megkérdezi, hogy arrébb teheti-e a labdámat, mert az a szekrénye elé gurult. :D Amgy igazából tényleg az idegesít benne, hogy olyan... langyos ember. Olyan tesze-tosza. És hogy buta az élethez. Tudom, hogy nem tehet róla és nem akarom bántani, csakhát akkor is ez engem idegesít.

 Már 1-2 hete emészt ez az egész ügy, gondoltam megírom ide, úgyis anonímként megy. 

Ismerek valakit, nagyon jó ember. Kevés hozzáfogható van, önkénteskedik, gyerekekhez jár, az öccsével is megy mindenhova, segítőkész, bármikor és bármiben elhet rá számítani, az éjszaka kellős közepén is. 
Nagyon régen ismerjük már egymást, nagyon sokáig mindig azt mondta, hogy soha nem fog inni, vagy egyéb ehhez hasonló dolgokat művelni. Aztán persze ahogy egyetemisták lettünk valahogy ez az alkoholos dolog már úgy elfelejtődött, néha lecsúszott egy-egy sör, a cigire is rászokott. De tudjátok eleinte ez abban a "normális" mértékben zajlott. Ahogy pl én is iszok. Néha, 1x-2x kicsit többet, mint illene, de ez olyan alkalomszerű volt.

Aztán összejött valakivel, ezek az iszogatós dolgok megszaporodtak, a cigire is rákapott jobban, hétvégén elment 1-2 doboz is, de persze csak hétvégente voltak ilyen szétesései. A párjával együtt. és cigin meg italon kívül más nem is fogyott. Aztán szakítottak vele. Ez volt az első komolyabb kapcsolata, láttam, hogy eléggé megviseli, de eröltetni nem akartam a témát, mikor január végén találkoztunk, akkor nagyjából úgy is tűnt, hogy túl lesz rajta. Kell némi idő. Hivogattam, hogy menjünk ide-oda, de valahogy nem igazán sikerült összehozni, aztán nekem időközben beszökött a képbe P., és akárhogy veszem, azért mégis heti x órával kevesebb egyedül töltött szabadidőm lett, csökkentek az msn-en töltött esték számai és nyilván kevesebbet is dumáltunk az utóbbi időben. Aztán azt hiszem 2 hete összefutottunk, szülinapja volt, meghívtam egy sörre, meg hogy dumáljunk... 

És elmondott dolgokat. Hogy rákapott a fűre. És hogy miket akarnak még a kolis újdonsült haverjaival kipróbálni. Olyan cuccokat mondott, amik nem a szokványos drogok közé tartoznak, házilag előállíthatótak természetes alapanyagokból, mint a gomba vagy valami diófélét emlegetett még. Nem tudom, nem is lényeges, nem akarok én itt tippeket adni, pusztán annyi, hogy ezeke veszélyes dolgok, elnézett adag és ebbe is pont úgy belehal, mint egy szintetikus cuccba. 
A fű miatt se kezdenék aggodalamskodni (annyira), csak az a gond, hogy mint kiderült ez már nem a néhanapján beszív szindróma, mint a hülye kamaszoknál. Néha órára se megy már be, mert reggelre nem tisztul ki. Fogalmam sincsen, hogy ez pusztán a "zöldség" hatása-e, vagy más is a képben van, soha nem próbáltam ilyen cuccokat és nem is akarok, csak ... Megijedtem. És fogalmam sincsen mit tehetek. 

Mármint bszélgettünk és mondtam neki, hogy ez így nagyon nem oké és hogy én nem ilyennek ismerem őt és miért kúrja el az egész életét, mert lassan elkúrja, akár tetszik, akár nem. Nem tudom, hogy képes-e megállni. Hogy elég erős-e ahhoz, hogy magától azt mondja egy-két hónap után, hogy ez a fű ez szamárság. Vagy hogy továbblép egy következő szintre és erősebb anyaghoz nyúl, vagy csak szimplán minden este be lesz tépve. 
Nem tudom, hogy mondhatom-e bárkinek és ha igen, akkor kinek. Mert elárulni sem akarom, mert ő megbízik bennem, ha ezt elmondta, ugyanis ilyen infókat nem osztunk meg minden félkegyelművel, akivel beszélőviszonyban vagyunk. 
Nem tudom, hogyha pl a szüleinek szólnék, az használna-e bármit is. Mármint tök aranyos meg rendes az anyja, de az apja pl full alkesz, és ... nem tudom, hogy miként kezelné a családja. Nem vagyok benne biztos hogy úgy állnának a dologhoz, ahogy kellene. 

Lehet vaklárma, feleslegesen aggódom, mert majd leáll, de a marihuána is tud függőséget okozni, ha nap mint nap be vagy szívva... És mi van, ha nem áll le? Mi van, ha (hála az új barátoknak, meg hogy nem tud nemet mondani) csak lefelé visz az út? 

Mikor vagyok jó barát? Ha beleütöm az orromat vagy ha nem? Az ő élete, van-e jogom beleszólni? 

De persze ott van belül az a legrosszabb miért? Miért kellenek ezek a dolgok ahhoz, hogy jól érezze magát? Ő nem ilyen volt. Még a legrosszabb napjain is képes volt elökörködni... Bár lehet pont ez volt a baj, hogy a közösség azt várta, hogy ő mindig "az a bolond idióta" legyen... Soha nem hitte el, hogy ha nem ökörködne mindig, ha neki is lenne rosszkedve, akkor is szeretnénk. Bár nekem nagyon sokszor mesélt a rossz dolgokról is, pontosan ezért tudom, hogy nála a nevetés nem mindig őszinte, de a többség nem ismeri a gyenge oldalát.  Nem tudom, mit tehetnék.

 A hétvége mindig azon néhány napok közé tartozott, amik iszonyat gyorsan elrepülnek, namost egy-egy nem egyedül töltött hétvége olyan, mintha még 3x gyorsabban repülne el. Nem szeretem ilyenkor a vasárnap estéket egyedül tölteni. 

Amúgy fincsi dolgokat főztünk és ettünk ezen a hétvégén is, többek között csináltam bolognai spagettit, a szósz sem bolti volt, én kreáltam. :P Meg tegnap megsütöttem életem első muffinjait is. Almásat csináltam meg meggyeset. Fini lett (: És volt még gyrosos fűszerezésű csirkemell görögsalival. 

Évfolyamtárs "barátnőm"mel meg ... hát most egy ideig nem szeretnék vele beszélni. Én tényleg igyekszem örülni a barátaim boldogságának, ha meg valami bajuk van, akkor szívesen meghallgatom őket. Erre ő meg most olyan bunkó stílusban szólt be, meg olyan dolgokat, mikor mondtam neki csütörtökön, mikor kb délután 2kor kitalálta, hogy este csináljunk valamit együtt, hogy bocs, de már van más dolgom, hogy nagyon megbántott. Már volt néhány ilyen telefonbeszélgetés is, amikor azon gúnyolódott, hogy nocsak, csak nem komoly a dolog a sráccal, meg ehhez hasonlók... Aztán még volt egy ilyen elszólása is, hogy nm érti, hogyha én találtam magamnak, akkor ő miért nem tud... Hát bazdmeg, én erre meg annyit válaszoltam, mert ez tényleg igencsak sértő beszólás volt, hogy talán ha 2 éve nem egy veszett ügy fölött hullatna krokodilkönnyeket és nem táncolna mindig vissza ugyanoda, amikor magányos, akkor ő is találhatna. Ezzel kb le is zártuk a csevegésünket. Mondjuk már amúgy is untam mindig azt hallgatnia, hogy elment az exhez "megbeszélni" a dolgaikat, az megdugta aztán nem akarta mégse megbeszélni... Én meg mindannyiszor elmondtam neki, hogy én a helyébe már rég nem állnék szóba a pasival. Főleg ismerve a szakításuk okát is... Ha valaki élvezi, hogy megalázza magát újra meg újra, az így járt. A boldogsághoz elsősorban le kell zárni a múlt fájó dolgait. Addig nincs is értelme miről hablatyolni.

 Olyan jó volt, délután kiültünk egy szűk órácskára a Parlamentnél egy kis parkba, sütött a nap, meleg volt, a fű szép zöld, sok túrista. Ez az az idilli nyugalom, amit időnként csak a 2es villamos zavart meg. No meg hogy nem volt sok időnk, mert holnap mind a ketten zh-t írunk. 

De azért így szerda délután az ember annak az egy órának is tud örülni. 

Ezek az egyetemi évek a legszebb évek. Mikor máskor volt vagy lesz ilyesmire lehetősége az embernek? Mármint gimiben mindig az volt, hogy másnapra házi, meg anya elengedsz? Blabla. Ha meg már vége lesz, akkor dolgozni kell, és hol fogok én délután 3kor kimenőt kapni arra, hogy egy számomra fontos emberrel egy órát ücsörögjek egy padon, csak mert nekem az esne jól? (kivéve nyilván ha saját céget alapítanék, bár ez a veszély egyelőre nem fenyeget) Olyan szépek ezek az évek. Ellógsz egy órát, az se számít. Nem tragédia. Ha éppen 10ig alszol, azt is megteheed. Magad osztod be az idődet és ha jó vagy benne, akkor ezek lehetnek a legszebb napok. 

Egy dolgot tanultam meg: kár beleszakadni a tanulásba és stresszelni rajta. Ez a kettő öli meg a szép napokat. Aki mindig csak tanul, az lemarad a pillanatokról. Aki midnig stresszel, az pedig ha látja is a pillanatokat, nem tudja megélni őket. Kérem, én látom és megélem őket. Mert haramdik évre eljutottam oda, hogy hát vállat rántok és visszakérdezek: és? Vannak csoportmunkák. Az egyikbe az első beadandót majdnem nem adtuk be, mert mindenki leszarta. De volt egy srác, aki végül bedobta magát. Én már úgy voltam vele, hogy nem fogok egy beadandóra szánni egy egész éjszakát, ha a másik 5 ember se csinál semmit. 
Egy másikba olyanokkal kellett volna együtt dolgoznom, akiktől hidegrázásom van. Megcsináltam egyedül. Lehet a tanár majd tart egy alapos szónoklatot, hogy miért egyénileg gyártok házit, mikor a feladat szerint... Vagy az is lehet, hogy lenullázza az egészet. De nekem még a 0 pont is többet ér annál, minthogy olyan emberekkel ügyködjek egy beadandón, aki mindenkit lenéz, egy unszimpatikus, kiherélthangú, nagyonokos pöcsfej, és iszonyatosan poénosnak hiszi magát. blöá. Tényleg nem ér annyit az egész tárgy... Alapból rühellem a csoportos beadandókat. Áhh, de tkre elkanyarodtam az eredset témától...

A lényeg tehát az, hogy nagyon szép délután volt és imádom az ilyeneket. :) 

 Az elmúlt néhány hétben, hónapban hátfájós (vén szipirtyó) lettem. Eleinte csak így időnként jött, azt hittem izomláz, elaludtam, tökömtudja. Aztán megszaporodtak a hátfájós dolgaim, mindig jobb oldalt ilyen deréktájban fáj, talán a központja az így a gerincoszlop körül jobb oldalt, másfél tenyérnyire a farcsonttól van. (igen, ez most információértékű, tudom) ... Eleinte arra kezdtem gyanakodni, hogy anno volt egy minimális gerincferdülésem, pontosan abba az irányba görbült kifelé, amelyik oldalon most fáj is, és sajnos akkoriban (12-13 évesen) nem vettem teljesen komolyan a dolgot és a gyógytesit, főleg hogy tényleg ilyen minimális értékű volt a dolog (8-9fokos) ... Szóval eljártam gyógytesire, aztán mikor már otthon kellett volna csinálni, akkor megszűnt a szorgalom... 

Szóval eleinte arra gyanakodtam, hogy ez okozza a problémáimat, utána is olvasgattam, meg mondtam anyának is, és a mai brutál hátfájásom után már komolyan rettegek attól, hogy ez gerincsérv. Nyilván "annyira" nem lehet komoly, mert nem sugároz ki a fájdalom máshova (végtagok), de lehet kezdetleges is, a fene tudja, nem vagyok orvos... 

Sajnos viszont itt pesten nem tudok elmenni orvoshoz, mert beutaló nélkül az ortopédia vagy a reumatológia akkor sem fogadna, ha lenne lakcímkártyám. A háziorvosom meg ... ááhhh... Mindegy, most kaptam otthonra beutalót, másik kérdés, hogy április 20.-án (szerdán) REGGEL 7re. Mindegy, megyek mert más alternatívám nincsen. Otthon például a sérvet legfeljebb tapintás alapján tudja megállapítani a doki, mert szerintem se CT, se MRI nincsen a kórházban, röntgen pedig nem mutatja ki, csak az említett két vizsgálat illetve gerincfestéssel lehet kimutatni. (a három közül megmondani nem tudnám, melyiktől paráznék jobban, ha el kellene végezni rajtam...) :(

Nagyon remélem, hogy nem sérv lesz, meg hogy alapból nem komoly, csak esetleg megeröltettem, mert tegnap nagyon nehéz volt a hátizsákom is, meg a bőrönd is, és hiába jött ki elém P. a buszhoz, a buszból így is én vettem ki az egész cuccot, meg lépcsőn is le kellett cipelnem... Próbálom nyugtatni magam... Minden rendben lesz... Remélem legalábbis. 

 Néha csak így elmennek a napok, blogolgatás nélkül. Hát pedig sokszor történik valami ... Meg sokszor forgatom a szememet a híradót hallgatva. Vármegyerendszer, meg amúgy az új alkotmány néhány egyéb izgalmatos része... Bár ma inkább az verte ki a biztosítékomat, hogy Miskolc környékén kórházba vittek egy kisbabát, vélhetőleg a kedves szülei bántalmazták, olyannyira, hogy eltört néhány csontja... Meg ugye volt mostanában az, hogy brutál módon összeharapdáltak egy pici babát... Nem is tudom az ilyen szülőkkel mit kellene csinálni, mert a szimplán börtönbevágjuk nem elég egy ilyenért. Bárcsak érezné az összes azt a fájdalmat, amit a saját gyereküknek okoznak... Undorító léyek az ilyenek. Az állatok különbek tőlük.

Hmm... ja igen, azért van mosolygós rész is, tegnap este pl beültünk egyik b.nőmmel itthon az egyik vendéglátóegységbe, aztán valami 2,5 órát beszélgettünk, meg koktéloztunk (alkoholmenteset), aztán még elnéztünk a nmrégiben átadott új egység felé, hogy milyen, de meg kellett állapítanunk, hogy majd napközben is le kell csekkolni egy kávé mellett. Bár sztem ez majd nyáron lesz már :) 
Nővérem kiválasztotta, hogy milyen lesz a rucija, hát a leginkább hozzávalót választotta a kis hercegnőnk :) Jövő héten valszeg megyünk majd koszorúslány rucikat is nézni, mert fent lesz pesten pár napot továbbképzésen. :) 
Egyébként pedig mennék már vissza bp-re, egy hete nem találkoztam ugyanis a barátommal és már hiányzik a leltárból. :)

Hát ez vagyon ... meg a házizás, beadandóírás... :) 

 A Kálvinon álltam mikor az első szerelvényeket leállították. Azt mondták: műszaki okok miatt nem közlekedik tovább. Egyik irányba sem. Ez volt olyan 3kor, kb. A népligetbe indultam, hogy vegyek hnapra buszjegyet. Megoldottam villamossal. A Népligethez érve észrevettem, hogy járnak a metrók, gondoltam, akkor megoldódott a műszaki hiba. Az ellenőr se mondta, hogy kedves kisasszony, a szerelvények csak a Nagyvárad térig mennek... Hanem az ajtók záródásakor közölték a dolgot. Újból műdzaki okokra hivatkozva. (még jó hogy eddig kb 1x voltam azon a környéken, így azt se tudtam jobbra é vagy balra é forduljak, de végülis kis telefonos helppel ráleltem a megfelelő villamosra, ami tök mellesleg dugig volt emberekkel, úgyhogy egy megállót mentem vele, addigra levgőm se volt, hát kb szó szerint rosszul voltam a tömegtől... Úgyhogy inkább kigyalogoltam a Haller centerig.

Aztán most nézem, hogy a "műszaki hiba" az volt, hogy a körúti megállóban halálragázolt a metró egy 30éves nőt. 

Egy dlgot nem értek, ha nem öngyilkosságról beszélünk, akkor hogyan lehet halálragázolni valakit egy metróállomáson? Mármint a metró egy zárt pályán halad, lassít, mikor az állomás területére ér. Az rendeben van, hogy elég erős légáramlatot csinál, de ugye a biztonsági sáv pont azért (is) van, hogy ne sodorhassa le ez a fuvallat a kölköt se a sínekre (ha nem áll rajta). Nade, akkor egy 30éves nő, akiben nyilván van annyi erő, hogy ellenáll egy akkora fuvallatnak, amekkorát a metró beérkezése generál, hogyan üthető el? Csak úgy, ha a peron szélén áll és még esetleg hadonászik is. Épértelmű ember gondolom ilyet nem csinál. Mármint nem szórakozik a peron szélén, pláne ha hallja, hogy közeledik a vonat. Vagyis szerintem a metró csak olyan embert üt el, aki vagy be van baszva vagy öngyilkos akar lenni. Amit azért az embereknek észre kell venniük...

Mármint lehet hülye vagyok, de amikor valaki jólláthatóan ott sertepertél a tilosban, akkor az emberek megpróbálhatnák elcibálni onnét. Vagy van az a női hang, ami bemondja, hogy kérem hagyják szabadon a biztonsági sávot. Tehát figyelik a dolgot, akkor ők szólhatnak a vonatvezetőnek, hogy még lassabban hajtson be az állomásra, mert van egy öngyi jelölt. Akik a kamera túloldalán dolgoznak láthattak már tucatnyi ilyen balesetet, látniuk kellene az előjeleket. 

Persze ott az az alternatíva is, hogy a nő igazából normális helyen állt, de az utolsó pillanatban vetette magát a kocsi alá... Erre viszont azt szokták a hírekben írni, hogy egy nő a metró elé vetette magát. Nem azt, hogy elgázolta a metró. 

Mindenesetre nagyon hálás vagyok azért, hogy:
-nem azon a metrón utaztam, ami elgázolta a nt
-nem tartózkodtam a helyszínen és nem láttam a tragédiát. 

Mert egykhez sem kellett volna sok :S

 Hála a szoctám időben történő kiutalásának (érezd erősen az iróniámat), kérhetek kölcsön anyától a nyelvvizsgára... Hogy be tudjam fizetni április 1.-ig.... Meg most érett meg a dolog bennem arra is, hogyaz Allianzos - vagyis mostmár FHB-s - számlámhoz is igényelni fogok bankkártyát. Ugyanis minden megtakarításom azon a számlán van (anno az Allianznak kb 3x jobb lekötési feltételei voltak, mint az OTP-nek, ezért pártoltam át hozzájuk, viszoint az OTP-nél megtartottam a junior számlát, mivel az egyetemi számla is otp-s, amire be kell fizetni a kolit, egyebeket, és arra utaltatom az egyetemi pénzeket is)

Viszont mostanra előállt az kényelmetlen helyzet, hogy az Allianzos számlámon csak lekötéseim vannak, amit nem akaródzik feltörni, mert kettő egy-egy éves, az egyik most 30.-án jár le, a másik majd köv hónap közepén, meg van még egy háromhónaposom is, ami szintén áprilisi lejáratú... Azon kívül meg annyi mozgatható van rajta, amennyi kell a kajálásomhoz amíg az egyetem kegyeskedik megdobni a szociális támogatással... Az OTP-s számlám meg kb a nullán. Merthogy arra csak az egyetemi pénzek mennek, ami január óta nem volt. Azt a 50eFt-ot meg azért 3 hónap alatt feléli az ember... Persze lehetett volna több is rajta, ha novemberben előre látom azt, hogy majd április-május magasságában kapok tavaszi pénzeket... Akkor talán nem utalom át a 3havi 80%-át az Allianzos számlámra. Plussz azért elég sok kiadásom volt dec-jan magasságában, mert megvettem a nővéremék nászajándékát is a karácsonyi dolgokon kívül... Plussz ugye laptop, telefon, igaz utóbbi részletre ment, ha már 0%-os a THM... 

Nem azon sírok, hogy szegény vagyok, mert nem erről van szó, csak annyi, hogy alapvetően én a kiadásaim 99%-át szoctámból fizetem. sose kérek anyáéktól másra, mint a kolidíj, heti 2ropi kajára (mindenki tudja, hogy 2ezerbl mennyit lehet enni), ha jövök vissza, akkor ők fizetik a vonatjegyemet, meg ha hazaviszek lefénymásolni 1-1könyvet, akkor azt is. Meg szoktam kapni otthonról rengeteg főttkaját, ha jövök vissza, meg pár hidegkaját, tojást, ami azért kiszámolva nekik is sokba kerül. Nincs is pofám többet kérni, mert minek? Megkapom az egyetemtől meg az önkormányzattól a havi 45-50-et, ennyi bőven elég... Csak elég szar dolog március végén, amikor egy rühes nyelvvizsgára ápr1.-ig kell befizetni a pénzt, amikor se fizetés, se lószar nincsen még 5-10napos láthatáron belül, az egyetemi rendszer nem fizet még, mert el se bírálták az összegeket... És kérni kell ... Utálok kérni. Igen, a saját anyámtól is utálok kérni. Hiába tudom, hogy kapok. 

 Szép kis napsütéses nap. Az időmet megint eltoltam a semmivel, hasznos-haszontalan dolgokon elmélkedtem. Viszont csináltam egy kis naptárt a félév hátralevő részére, vizsgaidőszakkal egytt, amibe felirogattam a beadandók határidejét, a hátralévő zh-k időpontját. Hát egyáltalán nem állok valami fényesen. De már valahogy ez sem idegesí. Az viszont igen, hogy ilyen halál nyugodtan cseszem el a félévet, aminek a végén érdemes lenne minden tárgyat teljesíteni.

Persze az utóbbi napokban megfordulta fejemben, hogy kitolom a BA diplomámat fél évvel. Konkrétan az áll a dolog hátterében, hogy nem akarom az egész nyaramat heti 40órában egy munkahelyen tölteni, ahol majd könyöröghetek azért, hogy a nővérem esküvője előtt-után kapjak 2-3 nap szabadságot meg júliusban vagy szeptemberben egy hetet, hogy elmehessek nyaralni... Tudom, hogy rémesen igényes, válogatós vagyok és az élet nem egy kívánságműsor, de nem vagyok benne biztos, hogy én lelkileg készen állok arra, hogy az egész nyarat végigrobotoljam, hogy ideális esetben péntek esténként hazamehessek és vasárnap este visszajöhessek - nyaranta is. Hazaköltözni egész nyárra meg maga lenne a megtestesült agyhalál. Nem akarom részletezni. Nyilván nem a családdal van a baj, bár velük se hinném, hogy 3 hétnél többet kibírnánk összezárva. De egyszerűen megölne az unalom és csak bedepiznék. Ennyi. 

Na mindegy, rágom még a csontot, a hétvégén összedobom az önéletrajzomat, elküldöm pár helyre, keresek. Meglátjuk, lehet ha találnék egy jó munkahelyet, akkor még a nyári heti 40h se lenne olyan rémes. Plussz ki tudja, lehet létezik olyan munkahely, ami képes figyelembe venni egy gyakornok szabadságra vonatkozó kérését is... 

 Annyira idegesít, hogy értem, hogy mi van odaírva, de nem tudom úgy megfogalmazni magyarul, hogy az magyaros legyen... 

És ettől már csak az zavar jobban, amikor egy szónak tudom hogy mi a szaknyelvben a "magyar" megfelelője, de halovány fingom sincsen arról, hogy azt hogyan definiáljam köznyelven. Értsd: én is csak kb értem a szót, amit használok, mert kikövetkeztetem a szövegkörnyezetből, de nem nagyon tudok rá szinonímát mondani...Elég hülyén hangzik ez :S

Annyira undorító, hogy elfelejtünk magyarul. -.-

 Hát bizony létezik a Tökéletes. Legalábbis aki az adott egyén számára az. :) 

Mostmár munkamegosztással főzünk. :D Amúgy mondtam már, hogy istenien tud főzni? Komolyan nekem még pasi nem főzött, de rá fogok szokni erre a luxusra, mert hát nah, ez jó dolog. :P :) 

Anyáék meg ki vannak akadva, hogy olyat is eszek már, mint a cukkini vagy a zöldséges tészta. :D Alig várják, hogy megismerjék. :D Mondjuk erre nem tudom mikor fogunk tudni sort keríteni. Elég macera ez így, hogy az ország két külön szegletében lakunk... De majd lesz valahogy. (merthogy olyan még sosem volt hogy ne lett volna valahogy)

Na, ezt meg mostanában rongyosra hallgatom (: Áhhh :):):)

Bruno Mars - Just The Way You Are by Warner-Music

 Igazából halovány fogalmam sincsen arról, hogy minek megyek be este negyed7re zh-t írni, mikor fogalmam sincsen két alapvető feladattípusról se (igaz, a másik kettő megy, de azok túl egyszerűek ahhoz, hogy legalább kettes-hármas szintet írjak ...)

Tudom, hogy át kellene még néznem, de egyszerűen már utálom az egészet. 

Meg azt is tudom, hogy a remény hal meg utoljára. Muszáj menni, mert a 3 zh átlaga számít, tehát ha meg se próbálom, akkor is egyes... És nincsen pótlási vagy javítási lehetőség...

Az a kreténség, hogy múlt hétfőn azt mondta a tanár, hogy lesz konzultáció, aztánbaszott valóban ilyen dolgot tartani és még az is szívás, hogy a K karosok vagy más G karosok óráit nem is dobja ki a neptun, pedig ma lett volna még szeminárium másik csoportoknak... :( Na mindegy. Én is tehetek róla, szorgosabban kellett volna órára járni. 

Plussz a tököm kivan már, hogy mindenre angol esettanulmányokat adnak elolvasásra, feldolgozásra... A szakdogához, energetikai menedzsmentből... A szakdogánál még jó is, mert a gazdasági nyelvvizsgához kell, de az energetikai rész. Komolyan tegnap este már majdnem sírógörcsöt kaptam, mikor a földgázról szóló 6 oldalas cikket megláttam, in english, és olyan szavakkal, kifejezésekkel, hogy blöá. :( És reggel letöltöttem a 6. heti házi cikkét, az is 10 oldal, angol, az a villamosenergiáról. Fogalmam sincsen mikor fogom elolvasni, mikor fogom megérteni és válaszolni a hozzá kapcsolódó kérdésekre...

Értem, hogy manapság az angoltudás alapvető elvárás, de nem értem, hogy miért kell ilyen szintű szaklapokból származó cikkeket elénk tolni... Hol a retkes búspicsába válik hasznomra? Legfeljebb ha az energetikai iparba helyezkedem el, ami nem egy női álompálya. 

És ebből a trgyból van még egy 20 oldalas esettanulmány is, ami félig gazdasági félig energetikai cikk, előre gyomoridegem van tőle, még nem mertem letölteni, csak hallottam ról.a És a tanártól. Aki szerint nehéz lesz megérteni benne a problémát (meg a fél cikket is), ez benne a KIHÍVÁS. Anyád.

 Komoly problémáink adódtak a barátommal. Mivel ma lenne egy hónapja, hogy együtt vagyunk (derohanazidő), ezért én gondoltam, hogy csinálok vacsit, ilyesmi. A saláta már a hűtőben van, a hús a zacsiban, sütésre vár. Össze kell még szeletelnem a húshoz is az almát... Aztán mehet a sütőbe. Felhívott, hogy micsinálok, mondtam neki, hogy meglepi vacsit ... Erre kb sértődötten közölte, hogy ma ő akart nekem főzni, nem ér, hogy megint én... Komolyan, mi azon fogunk marakodni, hogy ki legyen a konyhában. Bár pl a mosogatnivalón már biztos nem fogunk civakodni. :D Inkább kidobjuk a tányért -.- 

Nade megyek a konyhába mert sose leszek kész :D

 Hát ez a hó, ez most nagyon nem hiányzott. :S De nem panaszkodom, mert ettől eltekintve minden a lehető legnagyobb rendben. Az egyetem néha felidegeít, de azt leszámítva öröm és boldogság. Mostmár szinte bizonyos, hogy a hosszú hétvégét a fővárosban töltöm. Lényegében ennyi.

 Komolyan felcsesz, hogy a 4. héten járunk és még mindig nincsen szakszemvezetőm, holott mások már járnak is szakszemre. Írtam a titkárnőnek, hogy mostmár nem érdekel kihez, csak soroljon be valahova...

Időközben anya talált otthon egy októberi vagy mikori szakorvosi papírt, ami jó lesz a szoctámhoz, azt fel is adta tegnap ajánlottan. Úgyhogy az elintézve.

Bennem meg realizálódott, hogy a tesis felmentésemet még nem adtam le ... A végén még ezért is fizetnem kell :S 

Plussz kaptam felszólító mailt könyvtártól, hogy 1 hónapja lejárt a kölcsönzésem... Shit. :S Ilyen még sose volt velem :S :D

És ma még el is aludtam... Jepp! 

Helo március! :D Remélem nem ilyen lesz az egész tavasz. Bár. Legalább boldog vagyok a problémák ellenére is. :):)

update: megvan a szakszemvezetőm! -.- Hurrá, 4 hét után. Aki a vsz szem.vezetőm volt, vagyis aki régi blogról még emlékszik, a harmadik téma. Szervezeti magatartással kapcsoaltos. Örülök már ennek is, mint majom a farkának!

 Na, végül bögre mellett döntöttem. :) Ez lett a kis csomag:

A szöveg a képeslapon: Kívánom, hogy születésnapod... csodás meglepetésekkel legyen tele :) Meg még írtam bele én is pár sort természetesen :) A bögre meg: 
"Jönnek újabb és újabb Mérnök ötletek, a világot szebbé tenni hogy lehet" A másik oldalán pedig "Megbízható mérnök" :)

Nyááá, kíváncsi vagyok örül-e majd neki :P Olyan rossz tapasztalataim vannak ilyen téren is, hogy számomra az ajándékvásárlás bármennyire is kedves számomra az illető, egy kész gyomorgörcs. 

 Komolyan kezd elegem lenni a DJB-ből meg a rühes szociális támogatásból (ésatöbbi...)

3 éve járok erre a faszom egyetemre, 3 éve ugyanazokat a papírokat adom be, így az Országos Orvosszakértői nyomorult igazolásom van arról a sajnálatos tényről, hogy fogyatékkal élő hallgatónak minősülök, ugyanis 90%-os látássérült vagyok, ami annyit jelent, hogy szemüvegben is egy jóllátó egyén látásának csekély 10%-val rendelkezem. Nem is ezzel van a baj (nyilván baj, de én már megszoktam), hanem azzal, hogy most elkezdtek kötöszködni, hogy nekik most éppen szakorvosi vélemény kell. És ha nem adok azt is, akkor erre nem tudnak pontot adni.

Azért basz fel ez az egész, mert a szakorvosi vélemény sokkal gyengébb, mint egy ilyen Országos Orvosszakértői Bizottság papírja. Most van két hetem arra, hogy a szemdokimtól is kérjek papírt, akinél amúgy csütörtökön voltam (...) Mi a faszért nem jó már az a papír, amit évek óta leadok? (tetejébe direkt kértem abból is frisset...) Egyszerűen utálom már ezt az egészet. Hogy ebbe a kurva retkes rendszerbe ha nem elég a bajod, akkor is még nyolcvanhat papírral támaszd alá, mert biztosan hazudsz.

Hát tudjátok én lennék a legboldogabb ember, ha nem lenne ilyen bajom. De tényleg. 

 Szar a kedvem, vasárnap jön a Mikulás... Ilyenkor a semmitől és csupa képzelt dolgoktól is a béka segge alá tudok esni. Az se dobja fel a kedvemet, hogy 1500ért hozzájutottam a Jeans Clubban egy almazöld pulcsihoz. Imádom az ilyen zöldet, annyira régen szerettem volna ilyet, de már ez se izgat annyira. Pedig tényleg jó vásár volt, 50%-os akció. 

Annyira zavar, hogy nem úgy alakul a hétvégém, ahogy szerettem volna, hogy egyszerűen bedöglött az újratervezés funkcióm. Amiért meg utálom magam. Tornázni sincsen kedvem menni, szerintem átöltözöm játszós ruhába, csinálok teát és egész délután a takaró alatt fogok döglődni. Film/sorozat/könyv. Estére hívtak bulizni, de magamat ismerve nem fogok elmenni (amiért megint utálom magam), hanem azt fogom várni, hogy hazaérjen és elmondja, hogy mit mondott a doki... Hacsak meg nem győz a kisördög énem arról, hogy már rámférne egy csajest. (tényleg rámférne) Bár nem akarok inni. 

Nyáááá... Aludnom kellene, olyankor elviselhető vagyok legalább. 

 Voltam ma Kecskeméten szemdokinál, semmi extra, a háromnegyed 5ös vonattal jöhettem is vissza Bp-re, anyáék meg haza. Már nagyjából kitapasztaltuk, hogy egyszerre érünk haza. Vagy ők picit hamarabb, bkv-tól függ. Hát fél7kor hívom is őket, hogy megvagyok, és ők?

Mondja, hogy még Kecelnél dekkolnak, mert kifogtak egy elég kellemetlen balesetet... Ugyanis - amit itt a fővárosban hálsiten nem érezni -, de délen behavazott, elég jelentős mértékben (Kecskemét után meg mintha elvágták volna). De az még egy dolog, hogy behavazott, csak durván Kecel környékétől hazáig (meg még délebbre) "nincsen pénz" (legalábbis amire kellene, arra nincs), így tehát nem sózták, takarították, miegyéb az utakat - ó igen, a főutakat se -, szóval az egész napos havazás még folyamatosan rá is fagyott... Minden tiszta jégpáncél, bordás az egész, képzelhetetitek, nem egy nagy művészet fejreállni ilyenkor. 

Én azt nem értem, hogy ilyenkor a város miért nem vonható felelősségre? Oké, nyilván a sofőr sem a látási és útviszonyoknak megfelelően vezetett, de baszki, ha énhanyatt esek egy társasház előtt és eltöröm a lábamat, azért, mert nem volt eltakarítva az út, akkor beperelhetem a társasházat... Pedig rám is lehetne mondani, hogy nem az útviszonyoknak megfelelően közleekedtem, mert esetleg tűsarkúban tipegtem... Akkor a város miért nem vonható felelősségre a hozzá tartozó közutak takarításáért? Értem én hogy sok pénz, de csökkenthető lenne a balesetek száma. Esetleg a halálos balesetek száma. Nem a körforgalomba kell szökőkút, meg egyéb ilyen esztétikai dolgok, tiszta utak kellenek! Hahó...

 Hol a társadalmi igazságosság akkor, amikor a közterheket az alacsonyabb jövedelműek viselik arányaiban nagyobb mértékben? Hova vezet az, hogy a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezőknek a reálbére nem ér annyit, mint tavaly - vagy ahogy évekkel ezelőtt emelgetve volt: 4éve? Nő a társadalmi rétegek közötti különbség, mert aki gazdag, az még gazdagabb lett a lineáris adózás bevezetésével, aki szegény, az meg még szegényebb. Nő a különbség, nő a feszültség. És bármilyen hihetetlenül hangzik, de nőni fog a fekete és szürkegazdaság is. Ugyanis a minimálbéreseknek egyre kevéssé éri meg tisztán dolgoznia miután ők is kötelesek SZJA-t fizetni. Az amúgy is éhbérért robotoló ember zsebében kevesebb marad, mint eddig. És elmegy a boltban, ahol megfizeti az ÁFÁ-t, a jövedéki adót, és a társait. És mint tudvalevő az állam növelni óhajtja bizonyos élelmiszereknél ezt az értéket. Olyan termékek válnak majd még drágábbá, amik a szegényebb rétegek számára is fontosnak számítanak (pl cukor). Miért dolgozna a pára tisztán, ha feketén többet tud a magáénak? Ha ma már amikor bemegy a bankba, akkor ismét boldog-boldogtalan hitelt kap, különösebb jövedelemigazolgatások nélkül. Bizony, ez is megtörténhet újra. A munkáltatónak is megéri feketéztetni a tagot, hiszen megússza a járulékos költségeket...

Mit vár a kormány? Hogy a magasabb jövedelmű többet fog bevallani? Hogy abból több adó fog befolyni? Bizonyára kiszámolták, de csak a magas jövedelműekre gondoltak. A szegényekre nem. Akiknek kevesebb marad a borítékban. Akiknek a minimálbér a megélhetésre is alig elég. Akik megérzik azt a pár ezer forint elvonást is. Akiknek a keresletén érződik majd az elvonás. Ja persze, a gazdagok kereslete nőhet, ők az igazi fizetőképes kereslet. Meg megtakarítanak majd. Orbánék a gazdagokra építenek. Egy a baj. Magyarország átlag embere nem gazdag. Az állam nem a népre épít, hanem egy felső társadalmi csoportra. Ahogyan tette minden magyar király a történelem során. A nemesek (gazdagok) nem adóztak, mindig csak a pórnép. (mi miért visszafelé fejlődünk...?)

Tudom, hogy az államnak sok közfeladatot kell ellátnia, amit az adófizetőknek illik finanszírozni, de mondjuk mi lenne, ha az adót nem a retkes cigányok támogatására b.szná el a kormány? Mi lenne ha nem a közalkalmazottakat kompenzálná minden szarért, amiért az átlag ember nem kap kompenzációt? Mi lenne ha nem zsebrevágnák a közpénzeket? Mi lenne ha nem olyan projekteket valósítanának meg, amiknél a költségek a projekthez képest aránytalanul nagyok? Gondoltak arra, hogy esetleg szívesebben fizetne a magyar adót, ha azt látná, a pénze a megfelelő helyen köt ki, a megfelelő formában? Ez persze csak kósza felvetés, önmagamból indulok ki, én ugyanis befizetném ezt a nagy %-ot akkor, ha ettől valóban egy jóléti állam felé haladna kicsiny országunk. De mi a jóléttől olyan messze vagyunk, mint a Plútótól... És nem látom, hogy mitől közelednénk felé. 

 Tegnap Ányesz baátosnémmel végre eljutottunk a moziig - már terveztük pár hete csakvalahogy nehezen sikerült nyélbeütni) és megnéztük a Király beszéde című filmet. nos, bátram merem ajánlani bárkinek, aki egy minőségibb alkotásra vágyik a mai tucatfilmek piacán. Abszolúte jó szereplők, nagyon jól választották ki a karaktereket megofrmáló színészeket, akik nagyon jól játszottak. Jó poénok, megható pillanatok, elröppenő 2óra. Megérte az árát. Mondjuk most még csak feliratos formában van, de igazából a felirat alapján is van néhány olyan rész, amit szinkronnal vissza se lehetne adni.

Film előtt meg jó sok időnk volt még, szóval életemben először 5percné többet töltöttem a westend utcáin (:D) meg a mekibe sültkrumpliztunk, szóval kellemetes kis délután volt.

Ja igen és a film előtti reklámoknál nagyon egfogott a Fekete hattyú bemutatója, szóval majd azt is meg szeretném nézni.

Ma pedig szereztem az új notinak egy laptop-tokot. Hogy ne mindig a böhöm nagy (és önmagában is nehéz) laptop-táskába kelljen cibálni, valamint hogy a hátizsákomba se érje semmilyen attrocitás :) Most lehet kislányosnak fog hatni az új szerzeményem és pláne nem annyira megy a komoly közgazdász-tanonc image-hez (mintha valaha is törekedtem volna elhitetni magamról iylet :D), dehát ez van, ebbe szerelmesedtem bele:

 Tegnap ahogy végigböngésztem a blogokat, Katánál, majd ma Fangtasiánál is kitüntettek egy nagyon megtisztelő díjjal. Most szeretném én is tovább illetve visszaadni :)

Az Életem része-díjat küldd el annak a 3 bloggernek/bloggerinának, akikről úgy érzed, valóban az életed részei. Akikről otthon is beszélsz. Akik naponta többször eszedbe jutnak. Akik miatt visszatérsz a blogra akkor is, ha nincs kedved írni. Annak is küldheted, akitől kaptad, de ő többször nem küldheti tovább. Még egy szabály van: az illető bloggereknek/bloggeriáknak, akiknek elküldöd a díjat, velük még nem találkozhattál személyesen. Természetesen ez nem ellenőrizhető és a lelkiismeretedre van bízva, hogy ne hazudj. Tekintettel lehetsz mások érzékenységére, de ez nem kötelező. Ha úgy gondolod, sértődés lehet a dologból, inkább ne add tovább.

Nem három embernek adnám tovább a díjat azokkal együtt, akiktől eddig megkaptam, mert nem. És remélem, hogy senki se fog megsértődni, aki nem találja itt magát, ez ugyanis nem azt jelenti, hogy őket nem kedvelem vagy nem szeretném olvasni, csak az alábbi 4 ember valóban sokszor jut eszembe és sokszor beszélek róluk, és nem csak a blogon keresztül kommunikálunk már egymással, habár személyesen még nem volt szerencsém k. (remélem nemsokára :) )

Nektek megy:

Aliendriver
Fangtasia
Kata
KisBogyesz

Magyarázatként: Nyilvános blogot linkeltem csak :) 

Köszönöm hogy megismerhettelek titeket, hogy én is az életetek része lehetek és ti is az én életem részei vagytok :)

 Annyira nem nagy a boldogság még az új notival... Az elmúlt hétvégén többször fagyott le, mint a régi HP-m 3 év alatt összesen. Ami azért elég jelentős teljesítmény, főleg annak tükörében, hogy 2-3 programnál több egyszerre nem fut és azért 2 giga belső memóriávalmeg egy 2,2GHz-s procival talán nem illene.

Egyenlőre arra gyanítok, hogy a 32bites oprendszer a hibás. (nem én tettem fel a 32bites windowst, mert szerettem volna jogtisztát és apa számítógépes ismerősét kértük meg, hogy pakolja rá fel, ha már neki megvan)... Viszont a gyártó honlapján minden driver 64bites win7hez van ... Persze én értem hogy 2giga RAM-hoz tök felesleges egy 64bites windows oprendszer, és lehet nem is ez a hiba... De perpill másra nem tudok tippelni. Viszont eléggé felcseszi a buksimat, amikor random lefagy, a processzor a semmitől 98%-os kihasználtságba ugrik... És arról nem beszélve, hogy nem tudom kihasználni a gép nyújtotta minden lehetőséget, mert a touchpadot se tudom 100%-ban kihasználni, a webcamot egyáltalán nem, és wááá. A faszom kivan. 

 Eljött a nagy nap, mikor is birtokba vehettem az új notit. Plussz hát ugye ünnep is van, mert így végre van J betűm. (mindenki örül)

Nos külsőre gyönyörű a kis szerzeményem, nyyáááá, el vagyok alélve, csak minden kis maszat látszik rajta :S :) A belsőrésszel még ismerkedem, fura, hogy van num bill, így arrébb csúszott az enterem meg a nyilaim, meghát még keresem hogy pöpecül be legyen minden állítva, meg minden kellő program meglegyen. huhh, meg kell kolis rendszergazdának is üzit küldeni az új MAC címről... 

Amúgy időközben végre ki tudom használni az itthoni hálózat adta előnyöket és azon keresztül töltöm át a régi gépről erre a fontos dolgaimat, csak néha lefagy tőle a rendszer, nem vágom, hogy miért, de mára elegem lett belőle. Lehet hnap maradok a pendrvie-os adatcserénél... 

A webcam-re meg valami dell-es mizére, ami a gyakran használt programjaimat tárolja ilyen dizájnos módon még nem sikerült használati információkat szerezni, kivéve ami a kis könyvecskében volt, de az elég kevés. :D De azért már barátkozunk az újdonság meg én... :D

 Mivel ettől a félévtől nem KKI alapán kapunk tanulmányi ösztöndíat (találtak vmi igazságosabb módszert, amit ösztöndíindexnek hívnak), na most olyan értékű KKI-m lett, amivel az előző rendszer szerint valszeg kapnék, mert nem hinném, hogy a medián ennél magasabb (4,4)  :D Nos igen, ilyen az élet. Ösztöndíindex alapán nem tudom mire kell mad számítani. Hetek kérdése és kiderül.