Olyan jó volt, délután kiültünk egy szűk órácskára a Parlamentnél egy kis parkba, sütött a nap, meleg volt, a fű szép zöld, sok túrista. Ez az az idilli nyugalom, amit időnként csak a 2es villamos zavart meg. No meg hogy nem volt sok időnk, mert holnap mind a ketten zh-t írunk. 

De azért így szerda délután az ember annak az egy órának is tud örülni. 

Ezek az egyetemi évek a legszebb évek. Mikor máskor volt vagy lesz ilyesmire lehetősége az embernek? Mármint gimiben mindig az volt, hogy másnapra házi, meg anya elengedsz? Blabla. Ha meg már vége lesz, akkor dolgozni kell, és hol fogok én délután 3kor kimenőt kapni arra, hogy egy számomra fontos emberrel egy órát ücsörögjek egy padon, csak mert nekem az esne jól? (kivéve nyilván ha saját céget alapítanék, bár ez a veszély egyelőre nem fenyeget) Olyan szépek ezek az évek. Ellógsz egy órát, az se számít. Nem tragédia. Ha éppen 10ig alszol, azt is megteheed. Magad osztod be az idődet és ha jó vagy benne, akkor ezek lehetnek a legszebb napok. 

Egy dolgot tanultam meg: kár beleszakadni a tanulásba és stresszelni rajta. Ez a kettő öli meg a szép napokat. Aki mindig csak tanul, az lemarad a pillanatokról. Aki midnig stresszel, az pedig ha látja is a pillanatokat, nem tudja megélni őket. Kérem, én látom és megélem őket. Mert haramdik évre eljutottam oda, hogy hát vállat rántok és visszakérdezek: és? Vannak csoportmunkák. Az egyikbe az első beadandót majdnem nem adtuk be, mert mindenki leszarta. De volt egy srác, aki végül bedobta magát. Én már úgy voltam vele, hogy nem fogok egy beadandóra szánni egy egész éjszakát, ha a másik 5 ember se csinál semmit. 
Egy másikba olyanokkal kellett volna együtt dolgoznom, akiktől hidegrázásom van. Megcsináltam egyedül. Lehet a tanár majd tart egy alapos szónoklatot, hogy miért egyénileg gyártok házit, mikor a feladat szerint... Vagy az is lehet, hogy lenullázza az egészet. De nekem még a 0 pont is többet ér annál, minthogy olyan emberekkel ügyködjek egy beadandón, aki mindenkit lenéz, egy unszimpatikus, kiherélthangú, nagyonokos pöcsfej, és iszonyatosan poénosnak hiszi magát. blöá. Tényleg nem ér annyit az egész tárgy... Alapból rühellem a csoportos beadandókat. Áhh, de tkre elkanyarodtam az eredset témától...

A lényeg tehát az, hogy nagyon szép délután volt és imádom az ilyeneket. :)