Megvalósulni ... azt szeretnék.

 Lehet lesz aki most utálni fog ezért, de piszok jó érzés lábatlógatva hátradőlni így szombat délután. Végül nem mentem Balatonra, mert a fenének se volt kedve utazni, fel se bírtam kelni 10előtt és még délig ágyban is maradtam. Piszokmód élveztem, főleg azok után, hogy 5 hete még hétvégén se nagyon engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy 8 óránál tbbet aludjak, hétköznapokon meg többnyire örülhettem, ha a 6 óra megvolt. Úgyhogy most isteni érzés ez a pihenés. Hogy lelkiismeret-furdalás nélkül dőlhetek hátra és élvezhetem hogy nincsen kötelezettségem. Tudnám még ragozni (: Plussz most azért kicsit büszke is vagyok magamra, hogy a napi 8 óra munka mellett minden vizsgám meglett. Jó, nem volt sok, meg pl az előző három félév nem feltétlen ment volna a 10-12vizsgával, de azért akkor is büszke vagyok magamra, mert azért egész gyorsan belerázódtam a dolgokba.

Szerencsére a nehezén tényleg túl vagyok, belerázódtam a dolgokba, a lelkivilágomban is helyreállt a béke a stressz csökkenésével, hálisten, mert néha fenemód rosszkedvem volt és olyankor nagyon csúnyán pofon tudnám vágni saját magam, mikor mélységes önsajnálatba merülök, pfúj.

Mondjuk ma eléggé elvette a kedvemet, mikor egy középkorú pasas a szemem láttára halt meg az utcán. Hárman is próbálták szegényt újraéleszteni, de hiába. Mire kiért a mentő (15perc), addigra ... Elég sokkoló volt. Egyrészről az, hogy ennyi idő alatt ér ki a mentő, ha az embernek infarktusa van... másrészről önmagában a tény, hogy meghal valaki... És nem nyújt jelentős jobb érzést az sem, hogy a látottak ellentmondanak annak a sztereotípiának, hogy Bp-n átlépnek feletted és otthagynak meghalni, ahol és ahogy vagy. Mert a villamosvezető meg két idegen ember tényleg mindent megpróbált, és nem ismertek a pasast. Mindn tiszteletem egyébként az övék. 
Egyébként tényleg tragédia, hogy ennyi idő alatt ér ki a mentő. És most nyilván nem a mentősöket okolom, vagy bármi ilyesmi, hiszen nyilván véges a kapacitás és a város nem minden pontja egyformán gyorsan megközelíthető... Sőt, ha jól tudom, akkor 15perces a limit is, amennyi idő alatt minden riasztáshoz ki kell érniük, tehát akkor még kvázi időben kint voltak... Csakhát... 15perc ha életről van szó, akkor nagyon sok. Persze mondjuk ebben az időben nehéz a mentősöknek is, a szívbetegeknek ez az idő egyáltalán nem kedvez... de hogy akkor sem lehet ettől többet tenni, ez a borzalmas. 

 Meglett a tegnapi vizsgám, de mostmár inkább azon sápítozom, hogy bár meg se lett volna, ugyanis mint ma a neptunból megtudtam így lesz 178/180 kreditem. És félek, hogy ezáltal úgy járok, mint Sz. volt szobatársam, aki így felvette a szakmai gyakos 30kreditet és abszolvált - nem engedték neki, hogy tavaszi félévre bármit is felvegyen, mert teljesítette a feltételeket ... Annak kell utánajárnom, hogy nem para-e, ha csak tavaszi félévben veszem fel a gyakorlatot, miközben már most nyáron megcsináltam. Mert ha azt fel tudnám venni tavasszal, akkor csúsztatom fél évet a cuccot, lesz időm mindenre felkészülni: nyelvvizsga, szakdoga, felvételi vizsgák, államvizsga. Mivel 2-3 szakra jelentkezem, és a pénzügyre más felvételi tárgyak vannak, mint a többi G-karosra, így cirka 5 írásbeli vizsgával számolhatok meg ugye 2-3szóbelivel... 

Plussz kerítenem kell amúgy egy matektanárt is, aki felkészít a matek írásbelire (analízis, lineáris algebra, valszám...)  Nem tudom mi a franc legyen... Nincsen meg az önbizalmam ahhoz, hogy bevállaljam az egészet fél év alatt. A legjobban a nyelvvizsgától félek :S 
Ha nem sikerülne valami, akkor fél évig vegetálnom kellene. Illetve hát elmehetek dolgozni, csak ugye hallgatói jogviszony és/vagy diploma nélkül az érettségimmel leginkább a seggemet fogom tudni törölgetni... Hazaköltözni meg nem akarok. 

na most légy okos domonkos...

 Hallelúja, vége a 2010/11/2. vizsgaidőszaknak. Ma 15:00kor hivatalosan is befejeztem. Mondjuk fogalmam sincsen, hogy meglesz-é a mai vizsgám avagy sem, mivel a maximálisan szerezhető 60pontból 40kell a ketteshez. Köszönet ezért mindazon csoporttársaimnak, akikkel a csoportos beadandókon "együtt dolgoztunk" - értsd a rájuk eső feladatokat "minőségi" jelzővel illethető módon elvégezték.
Ha ezt a mai vizsgát nm veszem, akkor azért azt mondom, hogy ahhoz képest, hogy napi 8 órában dolgozom a masszív közepes (értsd minden vizsgám hármas lett) annyira nem is rossz. Bár a magam részéről távolról sem vagyok ezzel igazán elégedett.De ha megfeszültem volna se valószínű, hogy jobbat produkálok, mert az az idő, amit szabadidő formájában eltöltöttem egyszerűen kellett is, mert a szervezetemnek szüksége volt rá. 

És a tegnapi katasztrófális este után, amiben az egyetlen jó az volt, hogy Katával sikerült kibeszélni a dolgot (köszönöm mégegyszer itt is), mára drága anyuka visszavonulót fújt és beszüntette a debrecen projektet. (mondom én azért, hogy mégiscsak ciki lenne ezt megmagyarázni)... Én meg mondtam a fiúmnak, hogy én fogom a fejét laposra verni, ha nem tanul tisztességesen a következő félévtől. Ha kell kikérdezem (és a végén  gazdasági diploma mellé szerkezek egy mérnökit is, legalábbis elméletben XD)

De most megyek alszok. Holdfogyatkozás ide vagy oda. 

 Tényleg egyáltalán nem hiányoznak az életemből ezek a vasárnap esti családi szeánszok. Elcseszik csak azokat a régi emlékeket gyerekkoromból, amikor minden szép és jó volt, békében megvoltunk, mi gyerekek játszottunk, a felnőttek értelmesen beszélgettek.

Mára nem maradt más, csak az elmúlt évek felgyülemlett sérelmein való lovagolás, 50 éves hibákért való bosszú meg az alkohol minden szinten pusztító hatása. 

A nagyanyám megkérdezte, hogy halfőzőn megyünk-e P.-vel hozzájuk halat enni. Mondtam neki, hogy én egy ilyen műsorszámra önmagamat sem iratom fel, nemhogy egy olyan embert, aki nyilvánvalóan nagyon szarul és kellemetlenül érezné magát egy ilyen ingyen cirkuszon. Még viccnek is rossz. Mondjuk ha rajtam múlik, haza se jövünk azon a hétvégén.

 Hosszú hétvége itthon, hát megintcsak felejtsem el, hogy strandolok, mert olyan felemás idő van, tök jellemző -.- Remélem nem ez lesz egész nyáron, mert akkor ... most jött volna valami fenyegetés, de nyilván úgyse használ. De! Jövő szombaton megyek Balcsira hasatsüttetni, jelenleg 30+ -os hőmérséklet várható, szóval jee. Elvileg anyáék is tudnak jönni, mert jövő héten vasárnap lesz táncika órájuk, merthogy járnak a drágák, hogy profik legyenek a lagzira. :D De ha mégsem, akkor majd egyedül megyek. :D 

Amúgy kétpofára eszem a ribizlit, mert van itthon, melóhelyen meg pénteken cseresznye-evés volt, főnök ugyanis hozott a saját fájukról. Nagyon fini volt :) Gyorsan el is fogyott. 
Amúgy így 4 hét után mostmár kellően megszoktam, hogy mindenkivel tegeződünk, így ha beszáll a másik osztálynak a vezetője a liftbe, aki egy cirka 55 éves pasas, akkor annak is simán mondom, hogy szia. Ennek azonban van árnyoldala is, mert mikor az egyetemen állok a liftben és beszáll valaki, akkor esetleg elfelejtem hogy hol vagyok és azt is simán letegezem, ami nem illő. Sajnos a héten volt rá példa. Ilyenkor nagyon utálom a magyar nyelvet. Nem értem minek van ez a tegeződő-magázódó dolog... A tiszteletet egy idősebb/magasabb pozícióban álló embernek nem csak úgy lehet megadni, hogy jónapotot köszönök meg magának szólítom. Mindegy, ez az én meglátásom, szerintem a kommunikáció is sokkal egyszerűbb és gördülékenyebb, ha tegező formát használ az ember, dehát nyilván még nem vagyunk kellően fejlett ország ahhoz, hogy ez globálisan elfogadott legyen. 

Aztán időközben anyóskám elképesztő ötleteket gyárt, én meg csak puffogok rajta, hogy hogy lehet ilyen... Most éppen a legújabb, hogyha P. nem csinálja meg a még meglévő mind3 vizsgáját sikeresen, akkor mehet Debrecenbe tanulni. Az erről alkotott véleményemet most nem fejteném újra ki, mert egyáltalán nem tűr nyomdafestéket, de utólag lehiggadva arra is rájöttem, hogy ahogy ciki Piroska néninek azt mondani, hogy a gyereknek még 3 vizsgája van és lódítunk, hogy már csak kettő, mert a Piroska néni unokája már befejezte a vizsgáit a Zrínyin vagy hol, akkor az még cikibb, hogy a gyerekem 3évig járt a BME-re aztán most átjött a DE-re, mert akármiért... 
Mondjukén akkor is azt mondom, hogy egy szarul megválasztott stratégia miatt elbukott félévnek nem szabad ilyen következményekkel járnia. Ha már valaki 3 évet elvégez egy egyetemen és közelebb van a vége, mert jelentős csúszás nem, max fél év várható, akkor azt nem szabad feladni. Azt ott kell végigcsinálni. Plussz azzal sem értek egyet, amiket P. anyukája mond a fiára, ha az én anyám ilyenekt mondana rám egy-egy nem sikerütl vizsga után, többet haza se jönnék. Persze tudom, nincsen jogom ítélkezni mások nevelési módszerei fölött, nincsen jogom beleszólni, hogy ők hogyan oldják meg az ilyeneket, csak azért amikor ilyenekkel jön, és burkoltan én vagyok a hibás azért, hogy a fia nem tanul, akkor úgy nyílik a kezemben a bicska. Biztos én tehetek róla, mikor a nap 8 órájában dolgozom, plussz elmegy még 1 óra az utazásra naponta, meg még ennem is kell... Este 8 után szoktam kommunikálni P.-vel, azt is az esetek zömében vagy telefonon 10 perc alatt bonyolítjuk le, vagy esetleg msn-en... Csak na igen, mindig könnyebb mást okolni. A keresztszüleim is ezt csinálják. Unokatesómnak azért nem sikerült a vizsgája, mert R. ott volt náluk szombat este. Igen, pont azon a szombat estén múlik... Na mndegy. MEgint túlpörögtem a dolgon. Tök feleslegesen. 

Hát szóval zajlanak az események kéremszépen. Közben kisütött a napocska, tehát még lehet napozni is fogok tudni. Hurrá! :D 

 Hát mostanság nem nagyon blogolok. Sőt, igazából nem is nagyon netezek. Annyi a napi netezés, hogy reggeli mellett gyors mail-facebook-twitter csekkolás, munkahelyen a maileket azért napi 3-4x lecsekkolom, megengedve magamnak eme luxust ha már úgyis alapvetően mindenki elégedett a munkámmal, mert gyors vagyok és precíz. (: Bár ezt inkább az után kiabálom, ha a vezetői értékelés is ez lesz rólam pár hét múlva. Amúgy hihetetlen, hogy már 3 hét eltelt. 
A kollegáimat, akik rendesen ott vannak, na őket imádom, sokat poénkodunk, jó a hangulat, segítőkészek repül velük az idő. Szóval alapvetően szeretek bejárni, persze van egy feladat, amit utálok és még mindig nem értünk teljesen a végére, de a neheze már megvan, és szerencsére nekem mindig adnak érdekesebb munkákat is, plussz heti 3 alkalommal legalább kellett eddig mennem a Garantiqa nevű céghez, szerződésekkel lótifutizok, de szeretem, mert abban az 1-1,5 órában nem ülök legalább a gép előtt, telefonálhatok, bekapok általában valami normális ételt is, élvezem a levegőt. Ja meg voltam már a székházunkban is <3 Olyan helyen szeretnék majd egyszer dolgozni. A Váci utca Ferenciek tere felé eső sarkán van, de a szomszédos Veres Pálné utcából is be lehet menni, hatalmas "régi" tipusú épület, amilyenekre én "bukok". Olyan hatalams volt én meg olyan pici, kicsit féltem is, hogy eltévedek. Anno voltam állásinterjú az FHB székházban, ami az Üllői úton van, az ilyen modern üvegépület, meg ahol most dolgozom az is a tipikus új építésű épület, ahol luxus a lépcső (az elsőre is lifttel kell járni... nc), megmondom őszintén, hogy én ezekért nem rajongok. Persze tudom, nem az épületért jár az ember dolgozni, de egyszer majd annyira szeretnék egy belvárosi impozáns épületbe járni minden reggel. A banki munka pedig lökést adott a pénzügy mester felé még inkább. Van egy évem profivá válni mikróból, matekból és pénzügyekből. Be fogok járni az említett órákra megint, emeltesekre, fel is veszem őket, mert ha felvesznek, akkor úgyis meg kellene csinálnom (ugye én ezeket csak mezei szinten tanultam...:D) A matektól fosok rendesen, kell majd keresnem valami jó matektanárt is. De muszáj lesz, mert a pénzügy felvételi gyilkos: matek, mikro-makro, pénzügy írásbeli + elbeszélgetés)
Szóval mikor este hazaérek a munkából, akkor vizsgára tanulok, olyankor is kb a fb-twitter-gmail csekkolás van. Blogokat olvasni max hétvégén szoktam, de olyankor is vagy otthon üdülök a családdal, vagy a barátommal vagyok... A szabadidő értéke sokszorosára nőtt mostanság számomra és próbálom nem a gép előtt tölteni feltétlenül. Sose gondoltam volna, hogy ilyen durva 8 óra szellemi munka után tanulni és hogy hétvégére többnyire a mosott szarhoz hasonlítok majd... Alig várom, hogy vége legyen a vizsgaidőszaknak. Normális esetében a 4 vizsgámat már rég letudtam volna, de jelenleg az a helyzet, hogy 15. előtt nem végzek, az az utolsó nap. 

Viszont azért kezdtem bele a posztba, eredetileg, hogy a nyíregyházi látogatásomról meséljek. Hát igen, a hétvégét a barátoméknál sikerült tölteni. Szerencsére nem ettek meg. A nagymamit nagyon megkedveltem, remélem, hogy ő is engem, ő elég sokat beszélgetett velem, meg mesélt. Nagyon belevaló a néni (: Az a típus, amilyen én is szeretnék lenni, nem nyervog, utazik az ország másik felébe a fiáékhoz is, hogy vigyázzon az unokákra, mert ott még kicsik vannak, főz, kora reggel már takarít, feltalálja magát, és tündéri. 
Meg alapvetően a vendéglátásra sem lehet panaszom, figyeltek arra, hogy mit szeretek/nem szeretek, csupa finomság volt kajára, mivel nagy sajtos vagyok, vettek sajtot is, szóval egy szavam sem lehet. P. apukájával is beszélgettünk egy fél órát-órát, amég P meg az anyukája telefont vettek. De az anyukájával továbbra is olyan... hmm, hát fura az egész. Csak ha muszáj volt, akkor szólt hozzám. Pedig én még próbálkoztam is. Pénteken pl azzal, hogy P. vacsi után rögtön fel akart menni pihenni én meg mondtam, hogy ücsörögjünk még picit az asztalnál. Egyértelmű jelzés volt, hogy szívesen beszélgetnék, ha éppen... Nálunk ez otthon amúgy is így szokás. Én ha hazamegyek pénteken, akkor leülünk, megkajálunk, vagy megkajálok egyedül, de anyáék is ott ülnek, aztán iszunk valamit, beszélgetünk egy pár órát... De fél óra után beláttam, hogy ez egy felesleges próbálkozás náluk, mert ezt kihasználva az egyetlen téma ami felmerült, hogy mi legyen másnap ebédre -.- Másnap is próbáltam keresni a lehetőséget, de semmi. Mára igazából fel is adtam. Ebédnél kaja után nem mondtam, hogy üljünk még, mentünk fel. Minek erölködjek?? Az anyukája még az állomásra menet megkérdezte, hogy nekünk a kocsiba van-e klíma. Lényegi információ. P.-től kérdeztem, hogy egyébként a szülei mit gondolnak rólam, azt mondta, hogy nem igazán kérdezte, mert nem érdekli. Ő van velem, nem a szülei. Én ezzel ezt a témát lezártnak is tekintem, igaza van. Ha tetszek a szülőknek tetszek, ha nem, nem, szerencsére ezek alapján olyan ember van mellettem, akit nem fognak befolyásolni ezen téren, ezek után nem érdekel. Persze szarul esik az embernek, ha meg se próbálják megismerni, de nyilván nem fogok belehalni. Végülis még örülhetek is, ha nem ismernek, nincsen mibe hitelesen belekötni. 
Viszont én jó vendég voltam, megkérdeztem, hogy kell-e bármiben segíteni, persze semmiben nem kellett, hétvégén mosogatni sem szoktak (van mosogatógép). mindent megettem, amit elém tettek. Mindent dicsértem. Még a macskájukat is megsimogattam, pedig nem szeretem a cicákat túlzottan. Bár ez a maccs amúgy olyan, mint Garfield. De tényleg. Csak nagyon félénk. Délután besomfordált P. szobájába mikor készülődtünk, nem vettem észre, és mikor megfordultam és a lábamnál volt a maccs akkorát ugrottam ijedtemben, hogy a macska meg a lépcsőig szaladt. :D Mondjuk őszintén szólva az annyira nem jött be, hogy az ágyra is felugorhat a jószág, alapvetően én erre azt mondom, hogy egy állat sem való az ágyra, aminek hullik a szőre vagy a tolla vagy bármilyen, bármennyire is szeretjük, bármennyire is szobatiszta... Az egy állat, kint is jár az udvaron, az utcán, koszos lesz, ne ugráljon az ágyra. Se a vetettre, se csak úgy. De az ő dolguk végülis, csak én finnyás vagyok ilyen téren. 
De azért összességében nem volt ez rossz. Nem azt kell néznem, hogy P anyukája mennyit beszél velem, hanem hogy amúgy P.-vel elvagyunk. Csakhát mostanság mindig tapasztalom, hogy tök jó, hogy 1-1 hétvégét együtt töltünk, van hogy igazából szerdán átjön hozzám és effektíve így 5 napot is együtt vagyunk, csak ilyenkor vasárnap este mikor mindenki megy a maga helyére, azt én elég nehezen viselem. Amíg hónapokkal ezelőtt remekül elvoltam egyedül, feltaláltam magam, addig mostanság az első 1-2 nap valami borzalmas. Pityergek, emésztem magam, hogy milyen fos egyedül ülni ebben a patkánylyukban. Utálok hétfőn hazajönni, mert nem vár senki és semmi csak a rohadt meleg szoba és a reggeli utáni mosogatnivaló. Meg a tanulnivaló. Keddre általában visszanyerem emberi énemet, de addig nagyon el vagyok anyátlanodva. Szerintem alapvetően az is megvisel, hogy egy-egy rossz nap után nincsen meg az a lehetőség, ami eddig mindig megvolt, ha nem is feltétlen éltem vele: hogy felüljek az első buszra/vonatra és hazamenjek. Mert amíg a lehetőség megvolt, addig könnyebb volt, de így, hogy nincs... Ez olyan, hogy amikor ehetsz édességet, akkor nem nagyon érdekel a dolog, de onnantól, hogy nem lehet, minden órában képes lennél valami nyalánkságot magadbatömni... De nem kezdek megnt nekikeseredni, mert nincsen igazán okom rá.
Csak túl kell esni ezen az 1-2 napon és megint mosolyog az ember. Talán 2-3 hét múlva ez is elmúlik. :) 

Szóval ez van velem, bepótoltam elmaradásomat, elég bőszavú voltam. :) Talán jövő hétvégén jön újabb poszt, megyek haza. P nélkül ugyan, de a 24.-ei hétvégére őt is viszem majd (: 

 Pontosan egy hét múlva ilyenkor nem azért nem fogok tudni aludni, mert be kell pakolnom, hanem mert amúgy is be leszek tojva... Ugyanis jövő pénteken munka után nem a Déli pályaudvarra metrózom, hogy hazamenjek, csupán a Nyugati pályaudvarig, hogy Nyíregyháza legyen a végállomás. 

 Elnézve az egyik kollegámat, aki egy noname (nem írnám le melyiken...) fősulin jutott gazdasági diplomához arra jöttem rá, hogy én ilyen energiabefektetéssel, ahogyan a Corvinust végzem egy ilyen lószaron vörösdiplomát kapnék. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de igenis van különbség. A kollegám olyan hülye számvitelből, hogy azért, amit ma mondott nekem az egyik program használatának megmutatásakor, nálunk ráírták vna a vizsgájára a karót... Én elhiszem, h van akinek uncsik a mérlegek meg az eredménykimutatások, de vállalati hitelezésnél igen jó dolog, ha átlátjuk...

Hát mostmár úgy egyre jobban van munka amúgy, végre van kártyám is meg hnap már jelszavam is lesz... :) Így nem rossz. Elvagyok, igazából elröppen a napi 8 óra. A pasi kollegák nagyrésze szimpatikus, sokat poénkodnak, de a nők is egész jófejnek tűnnek. azt hiszem túl fogom élni. (:

Viszont a mai vizsgám szar lett. Sajnos érződik, hogy effektíve egy estét tanultam rá, mert a hétfő egyáltalán nem volt hatékony. Majd júniusban elmegyek mégegyszer.

 Megvolt a hétvégén a bemutatkozás. Hát... Mondjuk a barátom ahelyett, hogy a nagy nap reggelén megnyugtatott volna, inkább csak még jobban idegessé tett, mikor közölte, hogy az előző barátnője miatt csomót cseszegették, hogy annak milyen nagy segge volt meg hasa. Amikor látta, hogy ez egyáltalán nem nyugtatott meg, akkor ugyan közölte, hogy az enyém feleakkora és a hasam is szép lapos, akkor sem lettem sokkal jobban, tekintve, hogy ettől még ha nem is feltétlen azt kezdik fixírozni rajtam, hogy kövér vagyok, hát bőven akad más... De nádszál karcsú sem vagyok, szóval frankón beparáztam, hogy akkor most én leszek a nagyseggűhosszúfejűtörpebumfordilábú..stb barátnő. Ezen a helyzeten a bemutatkozásnál az sem sokat javított, hogy az anyukája szépen apránként (azért nem annyira feltűnően, de számomra észrevehetően) jól felmért mindenhogyan... És nyilván az összességében az sem volt sokkal jobb érzés, hogy kb hozzám se szóltak. Komolyan. Bemutatkoztunk, hozzám legközelebb akkor szóltak, mikor elköszöntünk. Nem mintha keresztkérdéseket vártam volna, de azért ez is elég szarul vette ki magát az én véleményem szerint. Szóval ha azt reméltem, hogy ezek után kevésbé fogok parázni a next time-tól, hát benéztem, mert nyilván ha ezek után el kell majd látogatnom hozzájuk, akkor sem fogok kevésbé izgulni. -.- 
Viszont azért nem volt annyira rémes a dolog, csak pár óra volt a napból ez, és P. akkor s folyton figyelt rám s, meg engem is szórakoztatott, meghát összességében jól telt a szombat,ha az esti borzalmas hasfájásomat nem kalkulálom még hozzá.
Másnap aztán jött az én népes családom, sógorostúl mendenestűl. De szerintem ez nagyon jól sikerült, anyáék imádják P.-t, mindenkivel kb elsőre megtalálta a hangot, rengeteget nevettünk, meg szóval tényleg super volt minden. Úgy tűnt, hogy P. is kedveli a szüleimet, sőt talán apának már tett is arra ígéretet, hogy nyáron lejön hozzánk egy halra. 
Mondjuk másik kérdés, hogy mióta elmentek a szüleim rettenetes honvágyam van és még két hét... De legalább P még ittmaradt tegnap és csak ma ment vissza a kolijába, de így is nagyon szarul vagyok... Alapból utálok jó hétvégék után egyedül hetet kezdeni, utálok egyedül ülni hétfőn este, de most még rosszabb... Be kellett P.-hez ugranom a kulcsomért munka után, mert ő tovább aludt, de nem adhatja le a portán, és kb onnantól, hogy eljöttem tőle, vagy másfél órán át bőgtem.. És most is mindjárt fogok...
A "munka" is szar volt. Berángattak fél10re, de még nem készült el a kártyám, mert a bürokratikus rendszerekben semmi sem megy úgy, ahogy kellene, és fél 10től fél5ig SEMMIT nem csináltam, csak banki szabályzatokat olvastam, amiből kb semmire nem emlékszem, mert végig azon morfondíroztam, hogy milyen felesleges hogy ott ülök, hogy milyen felesleges vagyok, hogy mennyivel értelmesebb lenne a szerdai vizsgámra tanulni és miért nem engednek haza, ha úgyse tudok mást csinálni. Szóval ha a mai napomat kellen egyetlen jelzővel illetnem: szar. És elmondani sem tudom utoljára mikor vártam ennyire, hogy végre hétvége legyen... és még csak most kezdődött a hét.

 Átmentem a bankbiztonsági vizsgálatokon. Hurrá! Jövő héten kezdődhet is a móka, megvan a konkrét megállapodás cucc, már csak alá kell firkálni azt is. Holnap megyek be az egyetemi szerződésért. Sikerült elintézni, hogy elfogadják, csak két szerződés kellett, két hat hetes formulában. (: Volt kis kavar, remélem végül jó lett -.- Hnap kiderül. Amúgy mikor tegnap voltam bent a karrier irodában, akkor a nőci teljesen aranyos és segítőkész volt, azt hittem hogy holmi arrogáns szerencsétlen aktakukacokkal lesz dolgom, akik életunt képpel rázzák a fejüket, hogy sajnálják, az van oda írva ... Úgyhogy kellemes csalódás volt. 

Annyira hihetetlen egyébként, hogy kerek egy hete küldtem el az önéletrajzomat, néhány nap múlva pedig már dolgozok is. Főleg annak fényében,hogy az elmúlt 1 évben hány sikertelen próbálkozásom volt. 2011 úgy fest az én évem. Még akkor is, ha diplomát nem kapok idén. 
Persze ezek után augusztus végén akarok majd 2-3 hetet pihizni, esetleg a félretett pénzemből tesóékkal lemenni Horvátországba pár napra, meg barátommal, ha jönne velünk, mert nagyon hiányzik már a tenger, Horvátország. Aztán szeptember-októbertől megint akarok majd munkát, de akkor csak részmunkaidőben no és persze fizetésért. ;) 

Nos kérem a hétvégén megvolt a koszorúslányos ruhapróba, tulképpen meg is lettek rendelve, 4-6 hét mire megjön, akkor még kell menn próbálni, ráigazítják az emberre szépen, ahogy kell, és meg is van. Nagyooon szép ám a ruha. Kánkános jelleg, tehát hátul hosszú, elől rövid és ilyen fodros. Nővérem találta ki nekünk, bár mondjuk másik ruci nem is nagyon lett volna, amit felvettünk volna, mert rövid nem nagyon volt, hosszú meg mind abroncsos, én meg ugye azt már egy éve megmondtam, hogy felejtős. De hálisten (a család rémisztgetéi ellenére) a másik koszorúslány sem akart olyat augusztusban felvenni :P 
Elől kissé merész amúgy, bár én próbáltam egyenes szabásút is, amiből nincsen ki semmi, de az katasztrófális volt. :D Komolyan. Főleg azért, mert husáng lábaim vannak és úgy a ruhában a lábaimon van a hangsúly. Így meg a melleimen, az némileg jobban néz ki, mint az említett végtagok :D:D:D:D Mindjárt mutatok képet, bár nem tökéletes, mert ez a ruha majdnem egy számmal nagyobb, mint amekkora kell nekem, plussz végülis nem ilyen világos lesz az alja, hanem sötét lila.

 Hoffmann Rózsikának üzenném, hogy húzzon vissza a fenébe tanítani, ahhoz talán értett, mert ahhoz, amit most csinál, ahhoz biztosan nem. Oktatáspolitika? Anyád, az. Likvidálni a legjobb közgazdasági egyetemet? Összevonásra kényszeríteni olyan intézményekkel, amik merőben más eredeti profillal bírnak? Mennyire gyökerek maguk, mondják? Járai Zsigmond is disznóért vette a Marxon a diplomáját, hogy oylat nyilatkozik, hogy versenyképes felsőoktatást akarnak? A Corvinus kihagysával? WTF?? 

Hát egy biztos, én nem vagyok tüntetős meg balhés, nekem a szám nagy általában. De ha tüntetés lesz, ott leszek. rohadjon meg az oktatási szaktárca, ha szaktárcának lehet nevezni egy olyan szervezetet, ahol ilyen dolgokat nyilatkoznak. 

Egyébként kérem tisztelettel, kiszámolták mennyi végkielégítést kellene ennek alapján kifizetni? Hogy mennyi lesz az értelmiségi munkanélküli? Hogy mennyi hercehurcával jár majd az, hogy az Egyetemet megint darabjaira szedik és másik intézményekhez csapják -just for fun? 

Kérném tisztelettel, álljanak fejre, ha úgy gondolják, hogy az adott területen legjobb, és összesített rangsorokban is kiemelkedő helyen szereplő Budapesti Corvinus EGYETEMnek nincsen létjogosultsága önállóan működni a magyar felsőoktatásban.

 Lehet másik csengőhangot kellene választanom az ébresztőhöz, mert a jelenlegi egyáltalán nem szolgálja az ébresztés célját. Bár valóban azonnal felébredek rá, de nagyjából a kinyomás utáni két percen belül már alszok tovább. A régivel ez igen rtkán fordult elő, még akkor is, ha csak 5 órát aludtam.

Szerdán zh, adózásból. Meglehetősen jól sikerült a beadandóm, főleg annak fényében, hogy alapvetően hétfőn délben kezdtem kb és szerdán délben már nyomtattam. 
Csütörtökön távol-keleti menedzsmentből Japánból kell bemutatni a nagy tudásomat, mondjuk az az adózáshoz képest kutyaf****, mivel hogy cirka 40 ldal a könyvből. Meg szakszemre van egy 16 oldalas cikk :S Na, az nem tudom mikor fog beleférni. Mármint egy magyar 16 oldalas cikk az tudom, hogy 20 perc, de azért egy angol, az néhány óra. 

A hétvége meglehetősen pihentető volt, a vizsgáimat tegnap sikeresen felvettem. Ha az adózást nem szúrom el szerdán, akkor 4 vizsgám lesz. Ahhoz képest, hogy eddig mindig ilyen 10 volt indulás gyanánt, okom nincsen a panaszra. most talán nem leszek idegbeteg meg nem kapok majd egyszer sem sírógörcsöt. 

Nade megyek tanulni, nem szívesen növelném a vizsgáim számát 5re... :) Szval tanulok.

 Tisztelt olvasó!

A kedves bloggerina, aki hol többet hol kevesebbet firkál ide, most esdeklő pillantásokat küld mindenki felé, aki az alábbi sorokat olvassa, és kéri, hogy szombaton mindenki gondoljon majd rá és szorítson érte, mert a barátja bemutatja a szüleinek. És a bloggerina nagyon izgul. Nagyon fél, hogy milyen benyomást fog kelteni. Nagyon szeretne szimpatikusnak és szerethető lánynak tűnni...

Azt mantrázom egyre csak, hogy minden rendben lesz, hogy nem fognak megenni meg keresztbe lenyelni, és aranyos, kedves lánynak fogok tűnni, hiszen alapvetően az is vagyok, már akivel. Egyre azt mondogatom, hogy mosolygós leszek, nem jön elő a zavarbajövős, beszariénem, de wááá... igazából már most be vagyok fosva. 

Annak ellenére, hogy igazán okom sincsen ennyire félni, mert az anyukája kb mindig küld nekem is, ismeretlenül is, sütit/édességet. Nagyon jól szokott amúgy esni... Csakhát akkor is. Akkor is fontos lenne, hogy kedveljenek. És a végén lehget annyira rágörcsölök erre, hogy a végén lehet én leszek a világ legunszimpatikusabb embere :S  Wááá... :S Féélek. :( 

 Most 10perc szünet erejéig elmesélem hogy járok mostanság a bankokkal. Kell ugyanis nekem mindig magyar bankokkal lepaktálnom... Tényleg hülye vagyok, hogy mindig a legnagyobb hazaikhoz megyek, mentségemre legyen, hogy az FHB-t örökbe kaptam az Allianztól. 

Namost ezek a nagyon értelems bankosok engem hogy, hogy nem a Marigt körúti fiókjukhoz soroltak be. Második kerület. Én a kilencedik meg az ötödik vonalán tengődök kb, de a levelezési címem a lakcímem, ami viszont szerény kis szülővárosomban van... A számlámat meg anno a dunaújvárosi fiókban nyitottuk... Tehát sehogysem logikus a rendszer. Ez egyébként pusztán annyit jelent, hogyha bemegyek egy fiókba, vagy szólok a nővéremnek, hogy ezt vagy azt szeretnék (pl most kártyát igényelni), akkor kitöltöm ott a papírokat, azt elszkennelik ahhoz a fiókhoz, ahova tartozom, és ott egy ügyintézőnek jóvá kell hagynia. Ez legalább 5 perccel meghosszabbítja az ügyintézést és távolról sem a leghatékonyabb módszer, őszintén megmondom, azt sem értem, mi értelme van?? Azt meg inkább nem is ecsetelném, hogy aaz FHB kártyái milyenek. Mármint pl a közalkalmazottaknak kinyomott kártyájuk nagyon pöpec (lánchíd a háttérben), de a hello számlájukhoz... van két kecskés, de elő nem venném azokat a kártyákat, még sötétben sem, meg egy valami fekete alapos színes csíkok... Ilyet igényelnék, ha lenne... Ez a csomag amúgy a 14-24 közötti korosztálynak szól.
Ezzel együtt az egész marketingjük a családra épül kb, meg a kecskékre ... Nézegettem a szóróanyagaikat és az egyes termékekhez nyomott képekben a logika halovány jelét nem véltem felfedezni, majd a nővérem felvilágosított, hogy nem s az ábra a lényeg, hanem hogy az egyes csíkok színe a papíron...! A hiteleket meg a lakossági cuccokat, a befektetéseket...stb más csíkozás jelöli, halovány csíkozás, teszem hozzá, és ügyfél szemmel nem feltűnő... Azért egy ilyen bank, ha már terjeszkedik, akkor adhatna többet a marketingre. Arról nem s szólván, hogy a családra építeni egy banknak a marketngjét nagyon tré. Oké, hogy a medvesajt reklámok meg egyéb élelmiszerek a családi harmóniára építenek, de azok is már mind elcsépeltek. Egy bank, egy valamirevaló bank, adjon magára annyt, hogy nem ezt az agyonrágott csontot veszi elő, hanem valami frappánsat.

 Most annyi mindenről szeretnék írni, de egyszerűen nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy megtegyem, mert csütörtökön zh, és szarul állok. És valahogy amúgy sincsen most kedvem pötyögni. Minden tagom el van fáradva. Konkrétan amúgy a semmtől, mert semmi megeröltetőt nem csináltam az elmúlt pár napban, csak otthon pihentem kb. Meg megcsináltam 3 feladatot a zh-ra... -.- 

 Marha jó dolog ez az esküvő. Csak a baj van vele... De tényleg. És még sokba is kerül. Most éppen a vendéglistával adódtak gondok - meg az ezzel kapcsolatos családi sértődésekkel .... Most jelen pillanatban elég sok fővel megugrott a vendéglistánk, és már az is necces, hogy elférünk-e majd a teremben, szóval el kellett kezdeni gondolkodni, hogy akkor a felmerült x rokon javára kiket kéne lehuzigálni... Ja meg azzal is gond van, hogy a koszorúslány illetve menyasszonyi ruhapróbát direkt a másik koszorúslányhoz igazítottuk, erre ma felhívta a nővéremet, hogy az neki mégsem jó, mert ha ruhátpróbálunk szombaton, akkor nem tud hazajönni és találkozni unokabátyámmal, mert ugye az meg a másik jóarc, aki nem tenné meg, hogy átmegy ő pestre a barátnőjéhez... 

Ha én egyszer férjhezmegyek, akkor nem akarok ilyen felhajtást. Már elegem van abból is, hogy azon vitatkozunk, hogy kinek kit illik kisérnie, meg hogy kit hova kell ültetni, és a nagyanyám közölte, hogy ő nem ül a nagyapám mellé, a nagyapám meg, hogy el se jön, mert a mamám meg a keresztanyám úgyis szégyellik őt... De apám anyját se lehet akárki mellé leültetni... 

A keresztanyám a nővéremre próbálja tukmálni az idiótábbnál idiótább ötleteit, mint hogy amenyecsketáncnál a nővérem szakadt farmerban meg valami piros topban legyen... (ez összekeveri az esküvőt a rngyosbállal), mg hogy a sógor ilyen fodros ingbe legyen... (akkor nyilván nem lesz esküvő...)  Én nem értem, miért gondolja mindenki, hogy joga bvan belszólni? Meg kívánságműsoroznni? Ez nem a család napja, hanem a nővéremé, de az én családom tesz szerintem majd arról is, hogy ne menjen simán... Ezért is mondom, én ilyet nem akarok.

 Épp nézegettem fb-on egy volt gimis osztálytársam fényképeit, a srác a Zrínyire jár. Tudom, hogy ez most annyira hülyén fog hangzani, de szeretem nézegetni az egyetemi éveiről készült képeit, mert nála nem a szokásos "hogyanestünkszét3-5évalatt" típusú képek vannak. Csomó extra jó pasi, egyenruhákban. 

Bár nem cserélném el a barátomat egy katonára, de kár lenne tagadnom, hogy bukok rájuk. Ők olyan erősek, ők hősök, és az egyenruhában mindegyik jól néz ki. Amúgy ezért sajnálom kicsit, hogy megszüntették a kötelező sorkatonaságot 2002-ben, mert az én fiúmról nem lesznek katonsá képek (pedig pl mind a két nagyapámrólvan olyan igazolványkép, és húú, az tök jó:P). Nem lesz olyan, hogy a fiúm egy hónap után kimenőt kap a laktanyából és hazalátogat abban az egyenruhában. Lehet ez hülyén hangzik, de szerintem ez olyan romantikus! 

És arról nem beszélve, hogy a ötelező sorkatonaság azért is hasznoos volt, mert a fiúk tanultak egy kis rendet meg fegyelmet. Anyuci piifiaira néha ráférne némi önállóság. Hogy megtanulják, hogy miként kell a zoknijukat ifordítani, hogy milyen az, amikor nincsen minden a seggük alá téve. Persze sokan mondják, hogy hányan törtek meg lelkileg a katonaság alatt. Még a kilencvenes évek végén sokszor volt a hírekben, hogy öngyilkos lett szabadsága alatt, mert nem akart visszamenni, blabla... De most komolyan, aki nem bír ki néhány hónap katonaságot, azért szerintem nem is nagy kár. Én elhiszem, hogy van pár beteg tag ott, akik nagyon brutál stlíusban nyomathatták, és nem mindenki bírja el lelkileg, de azért a kilencvenes évek végén az a néhány hónap semmi volt ahhoz képest, amiket a nagyapáink töltöttek laktanyában. De ha jól tudom, még az én apukám is 1 évig volt bent. És él, virul. És olyan jó, hogy szokott néha mesélni azokról az időkről. 
A mai srácok mit tudnak? Súlyzókat emelgetni. Anyuci mindegyiket szépen elkényeztette. Most ha a kormány visszahozná a kötelező sorkatonaságot - ha jól tudom, volt róla szó - azzal biztos csak hibát követne. Mármint bármennyire is támogatom ezt az intézményt, a jelenlegi huszonéves fiúk alkalmatlanok rá. Ha ezeket két-három hónapra bevezényelnék a laktanyába, party-nő-anyuci mentes időszakra, akkor tényleg felkötnék magukat. És pedig mekkora tévedés, hogy apáink nem "partiztak" meg "csajoztak", mikor katonák voltak! Ott voltak a szabad esték, meg a kantinban is volt sör. Csak ők még képesek voltak alapból is jólérezni magukat. És össze tudták hajtogatni a ruháikat is. Lehet alábecsülöm a férfi társadalmat, és ha bekerülnének oda, akkor is túlélnék, bár amennyire a drága anyukák elkényeztetik manapság egyszemdrágaszágukat.. hát kétlem.

Amúgy visszatérve a képekre, azon viszont még mindig meg szoktam lepődni, hogy azért relatíve sok lány is van. Mármint semmi bajom a női katonákkal, sak azért egy nő, ha katonának megy, akkor kb feladja azt, hogy valaha is családja legyen. És számomra ez egy életidegen dolog. Persze nyilván van, volt meg lesz is mindig ilyen, és lehet 50 év múlva ez is pont olyan természetes lesz, mint manapság az, hogy egy nő is lehet felsővezető egy multinacionális vállalatnál. 

 Megyek ám ma haza. (: Mondjuk jó, hogy lecsekkoltam, h pontosan mikor indul a közvetlen vonat (azt tudom, h a pécsiek mindig páratlan 56kor indulnak) mert én még 17:35re emlékeztem, ám a gyakorlatban már 16:56kor van. -.- :D Nem örültem vna, ha kell még vennem külön egy helyjegyet a 17:56os pécsire. Főleg mert tegnap sem tudtt visszaadni a máv-os kisasszony. Voltam ugye jegyet venni, adtam neki egy kétezrest, a jegy meg 475 volt, erre visszaadott 525-öt... Mondtam is neki, hogy bocsi, jön még egy ezres, erre úgy nézett rám, hogy nem érti, miért??  Mondjuk, talán mert nem Mátyást adtam, hanem Bethlen Gábort... Jaaaaa. Ja.
Persze bárkivel megeshet az ilyesmi, de ez szegény olyan kis bafék volt... Négyszer megnézte,hogy most ez melyik vonat is, aztán hogy milyen jegyeket kell nyomtatni... Mondjuk ez még a jobb, mert azt is csípem, mikor arról próbálnak meggyőzni,hogy az IC elnevezésű vonatra nem kell pótjegyet fizetni. Nem vagyok én sem a magam pénzének ellensége, de olcsóbb, ha kifizetem azt a 220Ft-ot, mintha az ellenőr ad egy szép csekket több ezerről... Mert ők lebeszéltek a vásárlásról... -.- Volt olyan, hogy kétszer kellett sorbanállnom, mert a srác kiröhögött, hogy nem érti miért akarom meggyőzni, hogy kell a vonatomra pótjegy és nem adott... 

Közben lehet a családom megoldja nekem azt a fogós kérdésemet, hogy mit csináljak a jövő szombattal... Lehet haza se megyek arra a hétvégére, mert keresztanyámék kerti partizni akarnak kb, nekem meg jelen pillanatban nincsenek felesleges óráim ilyen családi meetingekre. Itt a húsvét, nem értem miért nem lehet egyben letudni azzal apukám, unokatesóm szülinapját (utóbbi pont tnap volt) meg a keressztanyám-mamám névnapját... Miért kell mindent külön megülni??? Miért kell minden hétvégén nagy banzájt rendezni? Azért akartam azon a hétvégén is hazamenni, mert utána nem tudom mikor megyek legközelebb... Mert 7.-én ruhát próbálni megyünk nővéremmel meg másik koszorúslányzóval, utána meg már vizsgaidőszak kezdete előtti hétvége én meg olyankor már nem járok haza... Mondjuk anyuék jönnek most májusban majd egyik hétvégén... De akkoris. :( Ebből most sehogy se jövök úgy ki jól, hogy mindenkinek megfeleljen. Szuper. -.- 

Amúgy pedig ihletet kaptam, és májustól diétázom vagy minek modjam. A fogyókúrázás szót elvből nem használom, főleg hogy kövér sem vagyok. Alapvetően egy 3-4 kilóval szeretnék könnyebb lenni, meg a feszesebb fenék és laposabb has a cél. Mivel a lábaimból, ezekből a bádogokból, aligha fogok valaha is modell lábakat varázsolni :D (nem véletlen járok mostanság csak magassarkúban, optikailag jótékony hatással van ezekre a husángokra :D ) Apa be is szerezte nekem az újságot, amiben majd találok jó kis étrendet is a dologhoz, meg napi mozgásterv. Mondjuk az nálam szerintem időnként alakformáló aerobic óra lesz vagy intervalstep, ha következő héten végre eljutok megint edzeni. -.- Mostanság eléggé eltunyultam és nem voltam... Alig várom! :) 

Most pedig egy csepp mjúúzik:

 Bizonyára alapvetően naív vagyok, ha megbízom a barátomban, de én tényleg nem értem, erre az alkalmazásra normális esetben mi szükség van. Ilyet ír a cikk szerzője:

Természetesen a program csakis magán célra, vagy irodai alkalmazásban hasznosítható megfelelően. Másnak ezzel kárt senki ne okozzon! De jól jöhet akkor, ha éppen barátnőnket, barátainkat akarjuk megfigyelni, vagy megtudni, hogy kedvelnek-e minket, vagy csak divatból tartanak. Sokak megkímélhetik magukat hatalmas csalódásoktól, hiszen a lányok és a fiúk is képesek félrelépni, és ma már akár gépen is történhet a félrelépés előkészítése. Így mi akár előre fel is készülhetünk egy támadásra, és előbb lehetünk egy lépéssel.

Nem tudom, erről nekem alapvetően az  véleményem, hogy aki - főleg alaptalanul, paranoid módon - így kezd nyomozni más után, az sürgősen húzza le magát a wc-n és gondolkozzon el azon, hogy annak a kapcsolatnak van e bárminemű jövője. Ha egy kapcsolatnak ilyen programra van szüksége, legyen az párkapcsolat vagy baráti kapcsoalt, akkor szerintem nincsen miről beszélni. Ez undorító... Hagyjuk már meg a másik embernek, hogy legyen a virtuális világban is "intim szférája". Engem pl marhára nem érdekel, hogy a barátom miről beszélget a haverjaival msn-en. Amit el akar mesélni, azt úgyis elmeséli. Ez olyan brutál, mint mikor egy lány ha kell ha nem megy a pasijával meg annak haverjaival sörözni. Vagy amikor a pasi beül a csajos délutánra... Én agyoncsapnám az uramat, ha ilyen szart merne telepíteni a gépemre és azon kívül, hogy agyoncsapnám el is küldeném melegebb éghajlatra. ... Ha nem bízunk a másikban, akkor mit keresünk mellette?

 A világ 202 országa közül mindössze 21ben (pardone, már 22ben) van egykulcsos szja. Degresszívre nem találtam példát. Mondjuk ez gondolom nem lep meg senkit. A degresszív szja azt jelenti ugyanis, hogy hasonlóan a progresszív adóztatáshoz itt is az adófizetőket jövedelmük alapján különböző sávokba sorolják (vagyis sorolódnak), azonban míg a progresszív adóztatásnál a magasabb adóalap magasabb adókulccsal párosul, addig a degresszívnél a magasabb adóalaphoz alacsonyabb adókulcsot rendelnek. Értsd, a szegény arányaiban lényegesen több adót fizet be, mint a gazdag. Azért az mégicsak elég meredek lenne... Bár ha jobban belegondolunk, akkor régen így működött az adófizetés. Mármint még a középkori magyarországon pl. A nemesek, akik a legtöbb vagyoni értékkel és jövedelemmel bírtak nem fizettek adót, ellenben a szerencsétlen hűbéresek, városlakók, mindenféle nem nemesi származásúak királyoktól függően elég komoly adókat kipengettek az államnak (no meg a hűbérúrnak). Persze nem volt szó szerint sávos az adórendszer és nyilván sok sántító tényezőt lehetne találni, ha komolyan boncolgatnánk a dolgot, de tulajdonképpen annak is ez volt a lényege. A pór nép, aki amúgy is csóró volt, fizetett, az urak meg dőzsőltek és nem fizettek. 

 Van egyik órán egy srác, akitől hülyét tudok kapni. Mármint olyan kurvaunszimpi a tag. Ő az a tipikus aktatáskás, mindig elegáns, koraérett típus, aki mindig ugyanoda ül, mindig ugyanúgy teszi le a cuccait, minden hajszála mindig ugyanúgy áll, már-már kínosan precíz az egész. Mindig ugyanolyan kifejezéssel az arcán figyel. Az egyetlen, ami irigylésre méltó benne, az az iq. Mármint ez tényleg egy nagyon tájékozott tag, olyan évszámokra, eseményekre emlékszik, hogy el kellene bújnom, mert én nagy töri fan, aki mindig ötös volt belőle és imádta nem tudok olyan dolgokat, amiket ő igen. És minden területen nagyon tájékozott... De egyszerűen irritál a jelensége. 

Na, mint kiderült, ő ismeri a barátomat. Tényleg kicsi a világ. Bár ezt megállapítottam akkor is, amikor egyik fiú ismerős mesélte, hogy kivel randizik és lecsekkoltam fb-on a csajt, aztán kiderült, hogy ő egy diákszervezetis lány ismerősöm unokatesója. :D 

 És csak azért nem kell sajnálni, hogy most két napig nem fogok aludni a beadandóm miatt, mert én voltam az, aki hétvégén semmit sem csinált, csak habzsolta az élet apró örömeit, mindezt zéró lelkiismeret-furdalással, mert az elmúlt hetekben tökélyre fejlesztettem a carpe diem életérzést. Vagyis addig élvezem a pillanatokat, ameddig csak lehet és ha ez plussz félév egyemet fog igényelni, akkor plussz félévet fog, őszintén nem érdekel már. Az a lényeg, hogy boldog vagyok, és nem azért nem tudom megcsinálni akkor időben, mert nincsen meg hozzá a megfelelő agyi kapacitásom, hanem azért, mert nem vagyok hajlandó beáldozni a hétvégéimet azért, hogy minél hamarabb robotolhassak majd. Lehet hülye hozzáállás, de én szeretem ezeket az éveket és nem sietek megválni tőlük. Dolgozni lesz még bőven időm, élni már sokkal kevesebb. 

És azért sem kell sajnálni, mert évek óta nem voltam olyan őszintén boldog, amilyen az elmúlt két hónapban vagyok. Mármint nem volt eddig se baj az életemmel, mindig megtaláltam a napsütéses oldalát a dolgoknak, mindig akadtak szép napjaim, de azért 3 év után már hiányzott ez a tipusú boldogság, akárhogyan is bizonygattam (leginkább magamnak), hogy egyedül is frankón elvagyok. 

 Azért az vicces volt hétvégén, amikor éjjel arra ébredtünk, hogy a szomszéd szobában szexelnek. :D Vagyis én ébredtem, mert az uram még játszott. (hajnali 2kor). Hát amúgy igen, ilyen vásárhelyi napok vagy mik voltak, bulik esetén megnövekszik a két napos komoly kapcsolatok* száma. És egyéb kellemes tényezőké. Egyébként mi nem vettünk részt az eseményen, csak az ottani szobában jobban elférünk, ha nincsenek szobatársak, mint nálam.

Azért persze a legjobb részek azok voltak, mikor a fiúm az ablak nélküli helyiségben csukott ajtónál gondolta, hogy főz és kb elfüstösítette a konyhát. Néha magam is meglepődöm, hogy a pasik milyen ostobaságokat tudnak csinálni.
Én meg ma vízkőtleníteni akartam a vízforralóját, félig tettem vízzel meg ecettel és kiforrt belőle. Magam sem értem hogyan, nálam sosem szokott... Komolyabb károk hálisten nem keletkeztek. Ez után még sikeresen összetörtem egy bögréjét, de le se írom milyen szerencsétlen módon... Szimplán lóbáltam a kezemben, mikor mentem kiöblíteni... És nekicsaptam véletlen az ajtófélfának, aztán kirepült a kezemből. Nc. :D Még jó, hogy csak egy ilyen knorros darab volt, nem valami pótolhatatlan. Majd veszek neki egyet helyette.

Ja igen, meg költöttem némi pénzt is, vettem szemfestéket

meg pirosítós cuccot... Ja meg olyan mintafestő körömlakkot. Ohh igen, mindegyikre égető szükségem volt...Viszont 10%-os kedvezmény volt a vásárlásra, plussz a szemfesték amúgy is akciós volt. (aha, most a saját lelkiismeretemet nyugtatom).

Még majd kell vennem melegítőt is, mert vannak ilyen szedett vedett darabjaim, de olyan, amiben az utcára is kimennék, olyan nem nagyon... mármint lehet cikinek gondoljátok, de én szívesen megyek sétálni melegítőben is, edzőcipővel. Hosszabb távon sokkal kényelemsebb, mint a magassarkú.

Ja, és meglepő lehet, hogy most ilyen hiperszuper részletességgel irogatok, talán könnyen kitaláljátok, hogy mivel mostanság hanyagoltam az írást, ez nem lehet szimpla véletlen, hóbort műve... Hát nem is, csak nincsen kedvem a beadandóimhoz, meg a hnapi zh-ra tanuláshoz. Jeee. -.-

Najó, megyek, mert senki sem fogja helyettem megcsinálni, attól tartok.

*este összejönnek, hajnalban dugnak, reggel könnyes búcsút vesznek. Végülis ez két naptári nap, nem lehet belekötni!