Már 1-2 hete emészt ez az egész ügy, gondoltam megírom ide, úgyis anonímként megy. 

Ismerek valakit, nagyon jó ember. Kevés hozzáfogható van, önkénteskedik, gyerekekhez jár, az öccsével is megy mindenhova, segítőkész, bármikor és bármiben elhet rá számítani, az éjszaka kellős közepén is. 
Nagyon régen ismerjük már egymást, nagyon sokáig mindig azt mondta, hogy soha nem fog inni, vagy egyéb ehhez hasonló dolgokat művelni. Aztán persze ahogy egyetemisták lettünk valahogy ez az alkoholos dolog már úgy elfelejtődött, néha lecsúszott egy-egy sör, a cigire is rászokott. De tudjátok eleinte ez abban a "normális" mértékben zajlott. Ahogy pl én is iszok. Néha, 1x-2x kicsit többet, mint illene, de ez olyan alkalomszerű volt.

Aztán összejött valakivel, ezek az iszogatós dolgok megszaporodtak, a cigire is rákapott jobban, hétvégén elment 1-2 doboz is, de persze csak hétvégente voltak ilyen szétesései. A párjával együtt. és cigin meg italon kívül más nem is fogyott. Aztán szakítottak vele. Ez volt az első komolyabb kapcsolata, láttam, hogy eléggé megviseli, de eröltetni nem akartam a témát, mikor január végén találkoztunk, akkor nagyjából úgy is tűnt, hogy túl lesz rajta. Kell némi idő. Hivogattam, hogy menjünk ide-oda, de valahogy nem igazán sikerült összehozni, aztán nekem időközben beszökött a képbe P., és akárhogy veszem, azért mégis heti x órával kevesebb egyedül töltött szabadidőm lett, csökkentek az msn-en töltött esték számai és nyilván kevesebbet is dumáltunk az utóbbi időben. Aztán azt hiszem 2 hete összefutottunk, szülinapja volt, meghívtam egy sörre, meg hogy dumáljunk... 

És elmondott dolgokat. Hogy rákapott a fűre. És hogy miket akarnak még a kolis újdonsült haverjaival kipróbálni. Olyan cuccokat mondott, amik nem a szokványos drogok közé tartoznak, házilag előállíthatótak természetes alapanyagokból, mint a gomba vagy valami diófélét emlegetett még. Nem tudom, nem is lényeges, nem akarok én itt tippeket adni, pusztán annyi, hogy ezeke veszélyes dolgok, elnézett adag és ebbe is pont úgy belehal, mint egy szintetikus cuccba. 
A fű miatt se kezdenék aggodalamskodni (annyira), csak az a gond, hogy mint kiderült ez már nem a néhanapján beszív szindróma, mint a hülye kamaszoknál. Néha órára se megy már be, mert reggelre nem tisztul ki. Fogalmam sincsen, hogy ez pusztán a "zöldség" hatása-e, vagy más is a képben van, soha nem próbáltam ilyen cuccokat és nem is akarok, csak ... Megijedtem. És fogalmam sincsen mit tehetek. 

Mármint bszélgettünk és mondtam neki, hogy ez így nagyon nem oké és hogy én nem ilyennek ismerem őt és miért kúrja el az egész életét, mert lassan elkúrja, akár tetszik, akár nem. Nem tudom, hogy képes-e megállni. Hogy elég erős-e ahhoz, hogy magától azt mondja egy-két hónap után, hogy ez a fű ez szamárság. Vagy hogy továbblép egy következő szintre és erősebb anyaghoz nyúl, vagy csak szimplán minden este be lesz tépve. 
Nem tudom, hogy mondhatom-e bárkinek és ha igen, akkor kinek. Mert elárulni sem akarom, mert ő megbízik bennem, ha ezt elmondta, ugyanis ilyen infókat nem osztunk meg minden félkegyelművel, akivel beszélőviszonyban vagyunk. 
Nem tudom, hogyha pl a szüleinek szólnék, az használna-e bármit is. Mármint tök aranyos meg rendes az anyja, de az apja pl full alkesz, és ... nem tudom, hogy miként kezelné a családja. Nem vagyok benne biztos hogy úgy állnának a dologhoz, ahogy kellene. 

Lehet vaklárma, feleslegesen aggódom, mert majd leáll, de a marihuána is tud függőséget okozni, ha nap mint nap be vagy szívva... És mi van, ha nem áll le? Mi van, ha (hála az új barátoknak, meg hogy nem tud nemet mondani) csak lefelé visz az út? 

Mikor vagyok jó barát? Ha beleütöm az orromat vagy ha nem? Az ő élete, van-e jogom beleszólni? 

De persze ott van belül az a legrosszabb miért? Miért kellenek ezek a dolgok ahhoz, hogy jól érezze magát? Ő nem ilyen volt. Még a legrosszabb napjain is képes volt elökörködni... Bár lehet pont ez volt a baj, hogy a közösség azt várta, hogy ő mindig "az a bolond idióta" legyen... Soha nem hitte el, hogy ha nem ökörködne mindig, ha neki is lenne rosszkedve, akkor is szeretnénk. Bár nekem nagyon sokszor mesélt a rossz dolgokról is, pontosan ezért tudom, hogy nála a nevetés nem mindig őszinte, de a többség nem ismeri a gyenge oldalát.  Nem tudom, mit tehetnék.