Megvolt a hétvégén a bemutatkozás. Hát... Mondjuk a barátom ahelyett, hogy a nagy nap reggelén megnyugtatott volna, inkább csak még jobban idegessé tett, mikor közölte, hogy az előző barátnője miatt csomót cseszegették, hogy annak milyen nagy segge volt meg hasa. Amikor látta, hogy ez egyáltalán nem nyugtatott meg, akkor ugyan közölte, hogy az enyém feleakkora és a hasam is szép lapos, akkor sem lettem sokkal jobban, tekintve, hogy ettől még ha nem is feltétlen azt kezdik fixírozni rajtam, hogy kövér vagyok, hát bőven akad más... De nádszál karcsú sem vagyok, szóval frankón beparáztam, hogy akkor most én leszek a nagyseggűhosszúfejűtörpebumfordilábú..stb barátnő. Ezen a helyzeten a bemutatkozásnál az sem sokat javított, hogy az anyukája szépen apránként (azért nem annyira feltűnően, de számomra észrevehetően) jól felmért mindenhogyan... És nyilván az összességében az sem volt sokkal jobb érzés, hogy kb hozzám se szóltak. Komolyan. Bemutatkoztunk, hozzám legközelebb akkor szóltak, mikor elköszöntünk. Nem mintha keresztkérdéseket vártam volna, de azért ez is elég szarul vette ki magát az én véleményem szerint. Szóval ha azt reméltem, hogy ezek után kevésbé fogok parázni a next time-tól, hát benéztem, mert nyilván ha ezek után el kell majd látogatnom hozzájuk, akkor sem fogok kevésbé izgulni. -.- 
Viszont azért nem volt annyira rémes a dolog, csak pár óra volt a napból ez, és P. akkor s folyton figyelt rám s, meg engem is szórakoztatott, meghát összességében jól telt a szombat,ha az esti borzalmas hasfájásomat nem kalkulálom még hozzá.
Másnap aztán jött az én népes családom, sógorostúl mendenestűl. De szerintem ez nagyon jól sikerült, anyáék imádják P.-t, mindenkivel kb elsőre megtalálta a hangot, rengeteget nevettünk, meg szóval tényleg super volt minden. Úgy tűnt, hogy P. is kedveli a szüleimet, sőt talán apának már tett is arra ígéretet, hogy nyáron lejön hozzánk egy halra. 
Mondjuk másik kérdés, hogy mióta elmentek a szüleim rettenetes honvágyam van és még két hét... De legalább P még ittmaradt tegnap és csak ma ment vissza a kolijába, de így is nagyon szarul vagyok... Alapból utálok jó hétvégék után egyedül hetet kezdeni, utálok egyedül ülni hétfőn este, de most még rosszabb... Be kellett P.-hez ugranom a kulcsomért munka után, mert ő tovább aludt, de nem adhatja le a portán, és kb onnantól, hogy eljöttem tőle, vagy másfél órán át bőgtem.. És most is mindjárt fogok...
A "munka" is szar volt. Berángattak fél10re, de még nem készült el a kártyám, mert a bürokratikus rendszerekben semmi sem megy úgy, ahogy kellene, és fél 10től fél5ig SEMMIT nem csináltam, csak banki szabályzatokat olvastam, amiből kb semmire nem emlékszem, mert végig azon morfondíroztam, hogy milyen felesleges hogy ott ülök, hogy milyen felesleges vagyok, hogy mennyivel értelmesebb lenne a szerdai vizsgámra tanulni és miért nem engednek haza, ha úgyse tudok mást csinálni. Szóval ha a mai napomat kellen egyetlen jelzővel illetnem: szar. És elmondani sem tudom utoljára mikor vártam ennyire, hogy végre hétvége legyen... és még csak most kezdődött a hét.