Én amolyan konzervatív lány vagyok... Hajajj, repedezik a plafon. Szóval gyorsan pontosítok, mielőtt rámesik a szomszéd.
Szóval bennem él egy kép A Férfiról, mint amolyan lényről. Nyilván ez a lény rendelkezik csomó jó és rossz tulajdonsággal, mint általában az emberek szoktak. De számomra a férfi az egy bástya. Olyan ember, aki erős (nem, nem izomagyú seggfej), dolgos, vannak hülye pasis dolgai, tiszteli a Nőt és szereti is, udvarias, büszke. És nem akar velem csajos dolgokról beszélgetni. Vagyis nem kell vele a lábgyantázásról diskurálnom meg a hajfestésről és a testápolók összetételéről, meg arról, hogy ha majd egyszer sok év múlva gyerekem lesz mi lesz a neve. (Egyébként Ádám vagy Anna, attól függően, hogy kisfiú vagy kislány). Mármint persze egyszer majd A Férfival is szóba fog kerülni a gyerek neve, meg hogy menyi legyen, de valószínűleg addig még eltelik sok év. Én nem szeretnék gyerekekről beszélgetni ismerkedés alkalmával vagy egy kapcsolat elején, számor ez egy olyan súlyú dolog, amit majd azzal szeretnék elkezdeni igazán tervezni, aki már olyan szinten az életem részévé válik, hogy nah, talán feleségül is vesz vagy legalább élettársak leszünk. Továbbá egy férfi ne gügyögjön. Mármint udvaroljon meg bókoljon, nem arról van szó, de ne használja magára azt a szót, hogy "pasika", és egyéb ilyen dolgok, mert komolyan el kell gondolkoznom, hogy melyik nemhez vonzódik istenigazából.
Amikor már egy pasival ilyen csajos dolgok is a témaplaettára kerülnek, akkor 100%, hogy barátságnál több nem lesz.
Utolsó kommentek