Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ... ja, az egy másik történet.

Nem kell tudni semmit. Vagyok. Előttem a majdnem tiszta fehér oldal, ideje teljesen új lapot kezdeni egy teljesen új könyvben. sok volt már a régi. Be kellett csukni. Feltenni a polcra, porosodjon, majd ha öreg leszek és lesznek még hosszú, csendes nyugdíjas estéim, amit egy hintaszékben tölthetek kellemes környezetben, egy pohár bor társaságában akkor talán jó lesz lapozgatni. De most elég volt. Most kell az új, hogy ne lehessen visszalapozni. 

Nem szeretem kidobni a dolgokat... Azok közé tartozom, akik inkább dobozba teszik, azt jól lezárják és a szekrény aljában vagy annak a tetején, a garázsban vagy a padláson gyűjtögetik őket, mert a tárgyak is csak amolyan emlékek. Az emlékeket pedig nem lehet egy delete gomb megnyomásával eltüntetni - és nem is szabadna akkor sem, ha lehetőség adódna rá. Az emlékeket csak eltenni lehet... egy időre. Hagyni kell, hogy megszépüljenek, aztán jó lesz gondolni rájuk, jó lesz az elfeledett tárgyakat, képeket, sorokat újra látni. De most még nem.

Egy dolog van, amit hozok a múltból. Próbálom az élet napos oldalát nézni... hiszen a felhők fölött mindig süt a nap.