Nincsen kedvem a holnaphoz... Hazamenni a reggel 7kor induló busszal, hogy temetésre menek, aztán vissza Bp-re... Ez közel sem a keddi álomprogram. Tudom, ez nem szeretném/nem szeretném dolog. Ez így illik. Csak már kinyílt a bicska a zsebemben...
Történetesen ugyanis az a némber, aki amúgy apukám szülőanya, megpróbált minket átvágni. (most madnem nagyon csúnyán írtam...) Nem sokkal, néhány ezer forinttal, de akkor is. Ugye mi rendezzük a dolog anyagi részét, mert anno, mikor nagyapám meghalt, akkor a dédi odaadta apának a saát temetésére szánt összeget, hogyha esetleg ő is elmenne, azt ne nekünk kellene zsebből fizetni, hanem neki van erre félretett pénze. (még szerencse, hogy ez akkor hozzánk került...) Szóval abból fizetük mindent, kivéve a virágokat, nyilván, az mindenkinek a maga biznisze. Namost van ez a halotti beszédet tartó hivatalos egyén, nem a pap, hanem a világi. Hát ő az öreganyámmal egyeztetett a beszédről meg azt akkor öreganyámnak kellett pénzügyileg is rendeznie, és itt próbált minket átvágni, 5ezerrel, persze nem sok, de akkor is. Főleg úgy, hogy minden számla öreganyám nevére lett kiállíttatva, merthogy ő milyen csóró és gondolom abban bízik, hogy így mad kap valami kompenzácót valakitől... (arra, amiért nem fizetett, azért milyen undorító dolog, hogy más halálából akar pénzhez utni, úgy, hogy szart se csinált ... blöá) Szóval itt kinyílott már a bicska a zsebemben.
Aztán lesz utána valami fasírt-pogácsa evészet a házban, amitől megintcsak herótom van, én ezzel a banyával nem fogok kibírni 5 percet anélkül, hogy ne szólak be neki a mérhetetlen nagy önsanálatába ... És ha a papa temetéséből indulok ki, akkor holnap még attól is hányhatnékom lesz mad, hogy az egész fél órás - vagy akármilyen hosszú - beszéd nem a halottról fog szólni elsősorban, hanem erről a sátánról, hogy mad fényezi magát, hogy hogy ápolta az anyát (faszán, az ápolókkal együtt hagyta volna éhenhalni), meg uhh... És amikor otthon ápolta se ingyen csinálta, elvette a dédi egész nyugdíát, amit csonkig el is baszott... (főleg alkoholra, cigire, meg mikor mire - 180ropi csúszott ki HAVONTA a kezéből, ami két ember fenntartására azért elég nagy luxus...)
Igazából valahol szeretnék is összeveszni vele, hogy többet ne kellen vele találkozni, mert hányingerem van tőle, mert irtózom tőle, mert az egész kisugárzásában tényleg van valami sátáni - ezt durván 5 éves korom óta érzem - de pontosan ez a sátáni dolog miatt félek is. Mert az ő átkai basszús fognak. :S És nem annyira ó dolog egy ilyen ellenséget szerezni. Nem tud lelkileg zsarolni, mint apát vagy a nagynénémet, mert elég nagy mértékben leszarom őt, de ettől még félek attól, hogy átkozódni fog, ha olyat szólok, ami nem ínyére való.
Monduk így is nyilván fel fog hívni, ha kihagyom a "tort", hogy milyen unoka vagyok (dédunoka), de akkor meg simán rávágom a telefont, nekem ő ne tartson hegyibeszédet. A szeretet nem abban van, hogy ópofát vágok az ő drámáához, pláne, hogy őt nemhogy nem szeretem, de egyenesen undorodom tőle.
Utálom ezt az egészet. A színházasdit, a temetést, öreganyámat... Utálom, hogy ott kell lennem. Utálom, hogy megint sokan lesznek. Utálom, hogy azt nézik mad, milyen nadrág van ratad meg milyen sál meg mennyi könnycseppet etesz és mennyire hangosan. Utálom, hogy utána a fél falu (mert a város ezen része az) erről fog pofázni.
Nem akarom.
Utolsó kommentek