Úgy volt, hogy holnap még nem megyek haza, így azzal ütöm majd el az estét, hogy egy régi jóbaráttal beülünk valahova meginni valamit. Már hetek óta halogattuk a dolgot, de mostmár megérett a dolog, főleg hogy a legény nagyon el volt kenődve hétvégén, a barátnője szakított vele...
Aztán az előbb hívott, hogy hazamegy, mert kisöccse kórházba került. Hát azt eddig is tudtam, mert ismerem azért, hogy maga alatt van/volt, de a hangját hallva... :( Nagyon rossz egy mindig vigyorgós és vidám hang helyett egy ilyen letört, szomorú hangot hallani a túloldalról. Ha sikerül végeznem a dolgaimmal időben, akkor mindenképpen megyek vele haza. Legalább megpróbálok azon 3-4 óra alatt is lelket önteni belé.
Mondjuk pont jó próbálkozik vele, mikor az én kedvem sem éppen plussz 100as, de ez most mellékes. Annyiszor vidított már ő is fel engem, hogy most az nem számít, hogy nekem milyen kedvem van. Az a lényeg, hogy neki jobb legyen.
Utolsó kommentek