Bár én sem vagyok egy két lábon járó magyar helyesírási kézikönyv, azért van pár dolog, amitől nyílik a bicska a zsebemben.

Az egyik ilyen a lesz, két darab sz betűvel. 10ig számolok, hogy ne írjak vissza rá semmit... Mert bunkó lenne. 

A másik ilyen, ha valaki nem képes megtanulni azon egyszerű szabályt, hogy a szó előtt álló igekötőt a szóval MINIDiG egybeírjuk. És most nem arra gondolok, amikor a határozószó alakja ugyanaz mint az igekötőé, hanem szimplán olyan esetekre, mint leül, elkér, megismer. Amikor ilyeneket látok különírva, akkor sírni tudnék. Általános iskola MÁSODIK osztály - volt még nekem.

Én elhiszem, hogy a magyar helyesírás nehéz. Sőt, tudom is. De könyörgöm... A semmit se írjuk már le egy darab m betűvel, meg az olyant pontos j-vel, és a tanul nem hosszú ú. A.  kell-t meg ha egy l-lel írod cseppet mást jelent. Olyasmi, mint a kakaó ó nélkül... 

És most más gyöngyszemeket nem akarok említeni. De tragédia az interneten mikbe botlik néha az ember. Én pl örülök, ha valaki szól, vagy kijavít (legjobb barátosném meg is szokta tenni), ha valami orbitális helyesírási hibát vétek, mert utána legalább megtanulom, némi odafigyeléssel. Mert egyébként az egészen azon múlik. Odafigyelés, gyakorlás, olvasás.