Marha jó dolog ez az esküvő. Csak a baj van vele... De tényleg. És még sokba is kerül. Most éppen a vendéglistával adódtak gondok - meg az ezzel kapcsolatos családi sértődésekkel .... Most jelen pillanatban elég sok fővel megugrott a vendéglistánk, és már az is necces, hogy elférünk-e majd a teremben, szóval el kellett kezdeni gondolkodni, hogy akkor a felmerült x rokon javára kiket kéne lehuzigálni... Ja meg azzal is gond van, hogy a koszorúslány illetve menyasszonyi ruhapróbát direkt a másik koszorúslányhoz igazítottuk, erre ma felhívta a nővéremet, hogy az neki mégsem jó, mert ha ruhátpróbálunk szombaton, akkor nem tud hazajönni és találkozni unokabátyámmal, mert ugye az meg a másik jóarc, aki nem tenné meg, hogy átmegy ő pestre a barátnőjéhez... 

Ha én egyszer férjhezmegyek, akkor nem akarok ilyen felhajtást. Már elegem van abból is, hogy azon vitatkozunk, hogy kinek kit illik kisérnie, meg hogy kit hova kell ültetni, és a nagyanyám közölte, hogy ő nem ül a nagyapám mellé, a nagyapám meg, hogy el se jön, mert a mamám meg a keresztanyám úgyis szégyellik őt... De apám anyját se lehet akárki mellé leültetni... 

A keresztanyám a nővéremre próbálja tukmálni az idiótábbnál idiótább ötleteit, mint hogy amenyecsketáncnál a nővérem szakadt farmerban meg valami piros topban legyen... (ez összekeveri az esküvőt a rngyosbállal), mg hogy a sógor ilyen fodros ingbe legyen... (akkor nyilván nem lesz esküvő...)  Én nem értem, miért gondolja mindenki, hogy joga bvan belszólni? Meg kívánságműsoroznni? Ez nem a család napja, hanem a nővéremé, de az én családom tesz szerintem majd arról is, hogy ne menjen simán... Ezért is mondom, én ilyet nem akarok.