Tisztelt olvasó!

A kedves bloggerina, aki hol többet hol kevesebbet firkál ide, most esdeklő pillantásokat küld mindenki felé, aki az alábbi sorokat olvassa, és kéri, hogy szombaton mindenki gondoljon majd rá és szorítson érte, mert a barátja bemutatja a szüleinek. És a bloggerina nagyon izgul. Nagyon fél, hogy milyen benyomást fog kelteni. Nagyon szeretne szimpatikusnak és szerethető lánynak tűnni...

Azt mantrázom egyre csak, hogy minden rendben lesz, hogy nem fognak megenni meg keresztbe lenyelni, és aranyos, kedves lánynak fogok tűnni, hiszen alapvetően az is vagyok, már akivel. Egyre azt mondogatom, hogy mosolygós leszek, nem jön elő a zavarbajövős, beszariénem, de wááá... igazából már most be vagyok fosva. 

Annak ellenére, hogy igazán okom sincsen ennyire félni, mert az anyukája kb mindig küld nekem is, ismeretlenül is, sütit/édességet. Nagyon jól szokott amúgy esni... Csakhát akkor is. Akkor is fontos lenne, hogy kedveljenek. És a végén lehget annyira rágörcsölök erre, hogy a végén lehet én leszek a világ legunszimpatikusabb embere :S  Wááá... :S Féélek. :(